Pedig a sok próba,

a Velmák és Roxie-k kavarodása a nézőtérről nagyon izgalmassá tette a próbafolyamatot.

Nyilván a szereplők mást mesélnének és mesélnek is. Mert néha semmi sem stimmel, minden

másképpen van, és csak az úristen üzenetében bízhat mindenki, de ő viszont személyes

képviselőjét küldte a Centrálba, úgyhogy mindennek a legnagyobb rendben kellene lennie. Nincsen mese.

Schmied Zoltán főangyalként felügyeli és kommentálja az előadást. Bozsik Yvette

koncepciójában, ő a megölt férfiak lelke. Nem ártatlanul pusztultak el, az biztos, de a

gyilkolás mégsem a legvédhetőbb érv. Schmied ugyan nem énekel, de egy aprócskát

cselsztonozik majd fütyül, és ezzel, meg az arkangyali személyiségével, megjegyezhetővé

teszi magát a körülötte táncolók és éneklők karában. Ha Kander és Ebb ismerte volna őt, tuti, hogy kap egy remek szólót.

Kulka és Falusi Mariann faltól-falig végigcsinálták a próbafolyamatot, ők azok, akik minden

szereposztásban Billy Flynn és Morton mama.

A Velmák Jordán Adél, Schell Judit és

Szilágyi Csenge – más-más évjárat. Kezdő, haladó és beérkezett színésznők ők. Velma

Kelly –n is meglátszik, hol tartanak a pályájukon. Schell már mindenféle profi cinizmust is

megengedhet magának, Jordán Adél hegyesen és véleményesen fogalmaz, Szilágyi Csenge

Roxie-k is hasonló pályára álltak. Ők Bozsik Yvettenél gátlástalanok, szenvedélyesek,

kíméletlenek és ordenárék.

Tompos Kátya, Ágoston Katalin, és Mórocz Adrienn rendes

színészi átalakuláson mennek keresztül, mert bár sikerre éhesek, de nem áll hozzájuk közel

éppen ez az alkat. Bozsik Yvette koreográfiája segít rajtuk, bár szinte érthetetlen, hogy

Tompos Kátya, -aki később csatlakozott a produkcióhoz – , hogyan is hozta be a pár hetes

lemaradását. Senki meg nem mondaná!

A Roxie-kat körülvevő tánckar sokat segít a Roxie-
ság előállításában, még akkor is, ha rejtély, miképpen is lehet mindezt eltáncolni, eljátszani,

elmondani, elénekelni. Igaz is, ez egy szakma. Akit pedig az a nem várt szerencse ér, hogy

felléphet a Chicago-ban, az nem azon gondolkodik, mekkora a meló, hanem esze nélkül

próbálja, csinálja, és hálás, hogy megadatott neki. Nem lenne teljes a produkció, ha nem

történne benne sérülés.

Stohl András mint Mr. Celofán éppen elszállni készült volna a nézőtér

fölé, amikor az akrobaták számára kialakított szerkezet felmondta a szolgálatot. Persze Stohl

nem lenne éppen az, aki, ha nem próbálná meg újból és újból, immár sínbe tett bokával is.

Mert ő nem az, aki egy kis szalagszakadás miatt feladna bármit is.

Cserna Tóni, a másik

szereposztás aggódva figyeli a nézőtérről. Nem a beugrástól fél, egyszerűen nem bírja nézni az istenkísértést.

Pedig a Fekete Mari vezette zenekar pedig, védőhálót húz alájuk, sőt, Mari, az előadás egy

pontján, még virágcsokrot is felnyújt a színpadra. Holott ők érdemelnék meg, de nagyon.

Hiába, zenekari árokba eldugott zenekar nem jut a reflektorfénybe. Egy árva fotó sem készült

róluk. Igazságtalan a műfaj ez, mint a színház maga.