A Just illeszkedik abba a sorba, amit a Basic-kel kezdett meg. A stílus leginkább az újsulis hiphop, annak is a detroit-i, legfőképpen a J Dilla utáni korszakából merít. Súlyos és széttördelt beatek, fortyogó basszus, furcsa szintihangok, és ami a legfontosabb: lendület, erő, flow. A Just-on nincsenek közreműködők, instrumentális lemez, vokál is csak minták szétszabdalt formájában tűnik fel itt-ott. A lemez alapjában véve nem mozdul el a korábbi két anyag által meghúzott és jól körülhatárolt területről.
Az újítás inkább a felhasznált elemekben és abban az egy-két ötletben érhető tetten, ami a kortárs elektronika, Cadik által kedvelt előadóinál is felbukkan. A személyességet, amit a Just hangsúlyoz egyrészt a számcímek, másrészt a kedvencek minták általi beemelése jelenti. A Last vinyl-stben a Mark Pritchard Harmonic 313 cyclotron című bassline-a köszön vissza, a Just drums kezdőütemeit már korábban is használta, a My Jogging és a New Ballance-ban a szöveges minták sokszori ismétlése pedig például az Africa Hitech Out in the street-et juttathatja eszünkbe. A Just hatása talán abban a furcsa dallamosságban és hangulatban ragadható meg, ami az egyszerű, mégis hatásos elemekből összeáll. A hiphop törtütemei fölött a fura szintihangok és a súlyos basszus hamisítatlan tánczenévé teszi a Just 13 trackjét, amelyben mindegyik elem ugyanoda tart: ne csak lábet, de a fejet is mozgásba hozza.
Hozzászólások