Buju Banton a kortárs reggae legnagyobb királya, ehhez nem fér kétség. Az elmúlt évtizedet egyértelműen uraló mágust jellegzetes, recsegős hangja, dancehallos, raggás kirándulásai, átszellemült szövegei a reggae megasztárjai közé emelték. Nem véletlen, hogy Bob Marley-t is megelőzve ő produkálta a legtöbb slégerlista-vezető dalt egyetlen lemezről, és személye, személyisége már-már Marley-hoz hasonló idollá növeszti őt rajongói szemében. E nem mindennapi művész első magyarországi fellépésére kerül or az A38 Hajón.

A – honnan máshonnan! – Kingstonból indult Buju Banton hírnevét nem csupán jellegzetes hangjának, hanem e jellegzetes hangon előadott szövegeinek is köszönheti. A műfaj ismerői szerint valósággal forradalmasította a dancehallt, egyrészt a markáns élő hangszereléssel, másrészt a számokba rejtett komoly társadalmi mondanivalóval.

Az 1973-ban született, Mark Anthony Myrie néven anyakönyvezett zenész a Buju (“Kenyérfa”) becenevet gyermekkorában érdemelte ki édasanyjától. Bár a Buju inkább a kövér ember gúnyneve Jamaikában, az ifjú Mark Myrie pedig igazából elképesztően sovány volt, ezért a becenévbennehéz mást felfedezni, mint finom anyai iróniát. A Banton szót pedig a dalnokokra, mesemondókra használták, Myrie a nyolcvanas évek nagy reggae-lemezlovasa, Burro Banton iránti tiszteletből vette fel.

Buju Banton csodagyerek-karrierje már tízévesen elindult, amikor Gargamel néven DJ-zni kezdett. A helyi producerek hamar felfigyeltek rá, így 14 évesen már megjelent első felvétele, és 15 évesen elkészítette máig legvitatottabb és leghírhedtebb dalát, a homofóbiával vádolt (egyébként egy korabeli, nagy vihart kavart nemierőszak-ügyre reagáló) Boom Bye Bye-t.

1992-ben jelent meg első nagylemeze, amivel egy csapásra a legnépszerűbb sztárok közé emelkedett Jamaikában. Jellegzetes, recsegős raggája alapjaiban változatta meg a dancehall irányzatot, és a kilencvenes években szinte mindenki Buju Bantont próbálta utánozni. Hősünk azonban utolérhetetlen volt, mind hangfekvésben, mind szókimondásban. A nyers, helyenként kifejezetten durva szövegek rengeteg vitát kavartak, és amikor Buju Banton kilépett a nemzetközi zenei színtérre, azzal kellett szembesülnie, hogy ami Jamaikában “belefér”, azt az északamerikai és európai közönség mereven elutasítja. Így aztán Buju Banton évekig magyarázkodásra kényszerült állítólagos homofóbiája és  “gyarmatosító attitűdje” miatt. A viták, lemondott koncertturnék egészen 2007-ig tartottak, amikor Buju Banton több reggae-előadóval együtt aláírta a “Reggae Compassionate Act”-et, melyben kifejezik, hogy elutasítják a homofóbia és a gyűlöletkeltés minden formáját.

Közben Buju banton elkészítette a modern dancehall egyik legfontosabb lemezét, az 1995-ös ‘Til Shiloh-t. Igazából ez a lemez alapozta meg hősünk nemzetközi hírnevét.Apályafutás újabb fordulata volt az Unchained Spirit, ami szakít a hagyományos Buju-féle dancehall stílussal, sokkal inkább egyfajta poplemez, noha igen sokoldalú, amit a közreműködők névsora is jelez: a punkrock Rancidtől a roots reggae Morgan Heritage-ig rengetegen vendégeskedtek a lemezen.

És most itt a legújabb lemez, a Rasta Got Soul. E gyönyörű, érett, a roots reggae-hoz való visszatérést hirdető album, amelynek európai turnéja során e nem mindennapi művész első magyarországi fellépésére kerül sor az A38 Hajón.