A film igyekszik körbejárni a kerékpáros aktivizmus és a városvezetés, illetve más civil szervezetek között feszülő ellentéteket. A dokumentumfilm remekül ötvözi a valós és fikciós elemeket, egyszerre mulatságos és elgondolkoztató.

A rendező, Kresalek Dávid elárulta nekünk, hogy azért választotta éppen ezt új filmje témájául, mert a bringázás ügye igazi sikertörténet, elsősorban a Critical Mass-nek és a Magyar Kerékpáros Klubnak köszönhetően. Évről-évre egyre többen ülnek biciklire, már nem csak nyáron, hanem télen is. Azonban van egy árnyékosabb oldala is a civil szervezet munkájának, ez pedig a folyamatos küzdelem a bürokráciával.

“Azt szerettem volna bemutatni, hogy mennyire nehézkesen megy ez a “civilek kontra hatalom párbeszéd”. Ugyanakkor, és ez talán még fontosabb, a bringázás ügye megmutatja, attól, hogy a politikai és sokszor a szakmai vezetőkkel nem lehet dűlőre jutni, tőlük függetlenül az emberek mégis elérhetik a kívánt célt. Leegyszerűsítve arra gondolok, lehet, hogy nem törődik a főváros a bringás infrastruktúrával, de már annyian bringáznak, hogy a kerékpár megszokott közlekedési eszköz lett, és beleépült a város közlekedésébe. És ezt nagyszerű dolognak tartom.”- mesélte a rendező, aki tíz éve jár kerékpárral, de nem aktív tagja semmilyen civil szervezetnek.

Testközelből nézte végig az elmúlt években végbemenő javulást, és mára nincs is nagyobb problémája a városban kerékpározással. “Alapvetően forgalomban biciklizek, tehát a bringaút kérdés engem személy szerint kevésbé érint (persze sokan ezért nem ülnek bringára, és ezért fontos lenne a rendes bringaút hálózat). A legfontosabb változás, hogy míg régebben napi szinten kerültem konfliktusba az autóvezetőkkel, ma ez szinte megszűnt az én tapasztalatom szerint. Úgy érzem, hogy a bringa végre valóban részese a közlekedésnek.”- bizakodott Kresalek Dávid.

Ma elég nehéz vállalkozás Magyarországon létrehozni egy dokumentumfilmet, ráadásul azt bemutatni a közönségnek. A Riporter drótszamáron megpróbálja minél mélyebben körbejárni a témát, emellett a rendező törekedett arra, hogy filmként is működjön az alkotása, ezért belső monológokkal és asszociációs szálakkal színesítette a filmet. “A plánokat már jó előre kitaláltuk Kóródi Danival, a film vezetőoperatőrével, aki kitűnő munkát végzett. Úgy gondolom, hogy mindenki, aki részt vett a film elkészítésben, zeneszerzőktől az animációt készítőkig mind nagyon klassz dolgot hoztak létre.”

Az első vetítés nagyon jó hangulatban zajlott, a közönség vette a poénokat, és amikor vége lett a filmnek több oldalról hallottam a megjegyzést, hogy “Most olyan szívesen bicikliznék egyet!”.