Bruno Bourel 1989-ben érkezett hazánkba és kezdte fotózni az őt megihlető Budapestet. A fotóalbum az ő fényképeiből és Parti Nagy Lajos rövidebb, fotókhoz kapcsolódó írásaiból áll össze, immár a harmadik kiadáshoz érve.

„Mikor Bruno Bourel megmutatta fényképeit, melyeket a kilencvenes években, ebben a fantasztikus, zavaros, fényes és árnyékos évtizedben készített Budapesten, rögtön arra gondoltam, hogy ennek a francia fényképésznek a Budapestje hasonlít az enyémhez, hasonlóképpen lát, mint én, illenének tehát a képei mellé az én Budapest-szövegeim, az a fiktív napló-brevárium, pillanat-gyûjtemény, melyet írtam a városomról.” – írta Parti Nagy Lajos.

Az album különlegességét egyrészt a két alkotó közös munkája, másrészt Bourel érdekes helyzete adja. Nem egy turista szemével szemléli a ’90-es évek Budapestjét, amit mind jól ismerünk a különböző turistáknak szóló kiadványokból – és azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, hogy ezeknél felhúzom a szám sarkát, mert a városnak nem csak az a szép arca van – hanem egy újonnan érkezett jövevényként, aki itt telepedik le és olyan dolgokra, röpke pillanatokra csodálkozik rá, amik felett mi elsiklunk. Holott mind érezzük ennek a városnak a keserédes szépségét, naponta elhaladunk olyan épületek és utcaképek előtt, ami igazán csak ránk jellemző, de mi már észre sem vesszük.

Parti Nagy úgy tesz hozzá ehhez a vizuális memoárhoz plusz tartalmat, hogy személyes, monologizáló-visszaemlékező írásai mintegy megelevenítik a látottakat. Segít nekünk észrevenni a szépet, segít felidézni azokat az emlékeket, amikkel mind rendelkezünk, akik láttuk a világvárossá fejlődő Pestet. Bourel képei pedig a szép kompozíciókkal, a visszafogott, rácsodálkozó hangnemmel, igazi tehetségről és magas szintű technikai tudásról árulkodnak. Az elkapott pillanatok nagyon éles figyelemre utalnak, mégis van bennük valami ártatlan könnyedség.

Az album szövegei négy nyelven szólalnak meg, így ideális ajándék lehet barátainknak – legyenek azok magyarok, vagy külföldiek, biztos vagyok benne, hogy mindenki élvezetét tudja lelni benne, legyen szó tős-gyökeres budapestiről, vagy olyanról, akinek más a szülőhelye. Egy kis elmerengés, nosztalgia – azoknak is, akik jobban szeretik a csillogó, üveg-acél épületes, kevésbé rusztikus fővárost.

A fotóalbumról a Mai Manó ház jóvoltából írhattunk, az album többek közt itt is beszerezhető.