Rónai Egon műsorvezető, újságíró volt a Bóta Café vendége, aki mesélt gyerekeiről, a szülői nehézségekről és arról, hogy milyen az élet ötgyermekes apukaként. A két nagyobb gyermeke 18 és 19 éves, a többi három, jóval fiatalabb náluk. Beszélt arról, hogy mennyire nehéz összeegyeztetni az iskolát, az óvodát, a sportot, a saját munkájával.

Felesége is a televíziónál dolgozik, aki szerkesztőként dolgozik a Húzós című portréműsoron, amelyben Egon is részt vesz. Itt ismerték meg egymást. Mesélt a karantén ideje alatti összezártságról, a gyerekek sokszor kaptak hajba otthon egymással. A napi rutinjáról is beszámolt Rónai Egon, amely úgy néz ki, hogy felkel és első dolga az, hogy híreket néz, ez egy nagyon fontos momentum a munkája miatt is. Az adásrendezővel fél 9 körül egyeztet, de ő ekkor már nagyjából tisztában van vele mit szeretne majd az adásban látni, illetve megbeszélik, hogy ki legyen az adott műsor vendége. A nap folyamán többször is beszélnek egymással, hiszen fontos a folyamatos kontakt, mert a hírek változnak és mindig naprakész információkról kell beszámolniuk. Négy óra körül ér be a televízióhoz és onnantól kezdve gőzerővel csak az esti műsorral foglalkozik.

bóta café, rónai egon, atv, műsorvezető, egyenes beszéd,újságíró, nemzeti sport, interjú Rónai Egon a Bóta Café vendégeként.
Rónai Egont elmondása szerint, mindig is érdekelte a politika, már gimnáziumban is újságírónak készült. Az iskolaújságban is írt cikkeket, illetve vezetett műsort az iskolai rádióban is. Eleinte sportújságíró akart lenni, sokáig sportolt, tehát emiatt, illetve édesapja hatása miatt is gondolkodott el ezen. Mesélt arról, hogy hogy jött neki a sportújságírás, de emellett elég sok minden érdekelte kezdetben, ilyen volt a zene és a színészet is. Az ELTE-re felvételezett, de helyhiány miatt elutasították.

Ezután elment gyakornoknak a Népsport elnevezésű laphoz. A kirúgásról is mesélt, itt a Bóta Café-ban, ami úgy történt, hogy egy riportot írt egy sakkozóról, aki később öngyilkos lett. Utasi Tamásról volt szó, akivel kétszer is találkozott. Majd aztán megcsinálta az anyagot, ami nem jelent meg, mert a sakkszövetség elkaszálta. Rónai Egon később biztos volt benne, hogy ez a cikk megjelenik, de megint kiszedték és ennek hatására is, reggel öngyilkos lett a sakkozó. Ezután délután a történteket követően megjelent a cikk. Tamás először túlélte, de megismételte az öngyilkosságot évekkel később. Gyakorlatilag tönkrement az élete ebben, és Egont is megviselték a történtek, aki így nyilatkozott:

„Nem érzem azt, hogy bármi hibát elkövettem, de azt érzem, hogy milyen súlya van annak, amit csinálunk, amit mondunk, vagy amit leírunk.”

Mesélt a küzdelmeiről ebben a szakmában, illetve felhozott egy példát is, amely jól mutatja, hogy igenis a médiának van véleményformáló szerepe. Egon elmondása szerint a médiának nagy hatása volt abban, hogy a veronai buszbaleset károsultjainak a biztosító által kiszabott először nevetségesen kevés összeget, ennek hatására jóval megnövelte.

Elmondta azt is, hogy mi a dolga igazából a jó riporternek, az hogy kérdezzen, és hogy ha csúsztat az interjúalany, akkor arra rá kell mutatni. Nem egy szerepet kell vállalni egy bizonyos témával kapcsolatban. Egon szerint: „Nekünk tükröt kell tartanunk” ha a politikáról van szó a médiában. „Nekünk nem szabad politikát csinálni, mi csak megmutathatjuk.” Véleménye szerint nem lehet megváltoztatni a pártok magatartását bizonyos ügyekben vagy egymással szemben. Megosztott néhány tanácsot is, amely fontos lehet olyanok számára, akik képernyőn képzelik el a jövőjüket. „Próbálj mindig önmagad lenni a kamera előtt, ne fogalmazz másképp”, tehát legyél olyan amilyen a való életben vagy, mert ha szerepet veszel fel, azt látja a néző.

Mesélt a viszonyáról a különböző politikusokkal és elmondta:

„Egyetlen politikusnak sem jártam a lakásán.”

Illetve ha hívnák, sem menne, így is elég sok háttérinfót lehet megtudni akár egy telefonbeszélgetés alkalmával.

A Danubius Rádió volt az első kereskedelmi rádió, amelynek megalakulásakor ő is ott volt. 1988-ban indult el magyarul ez a rádió, de akkor még Egon részéről is csak szárnypróbálgatások voltak ezek az adások. Azt szerette benne, hogy nem kellett megírni és jóváhagyásra benyújtani a szöveget, az lehetett a vendég, akit a műsorvezetők akartak, illetve a zene is szabadon választható volt. A Danubius csak később kezdett politikával foglalkozni, de Rónai Egon szerint a „kereskedelmi rádiónak a politika nem sajátja”. Rengetegen hallgatták őket, és élvezte is ezt csinálni. Sokan azt hinnék, hogy a kereskedelmi rádiózásban nincsen nagy szabályozás, de ez nem így van. Egon szeretett mindig is alkotni a rádióban, akár főnökként is, viszont a munkaügyi részét, a kirúgásokat, elbocsátásokat egyáltalán nem szerette, sokszor ő érezte magát rosszul emiatt.