Királylánynak lenni sem fenékig tejfel

Seholország Tündérvölgyében boldogtalanul élt a szépséges, aranyhajú királylány. Frigid volt, vagy tán hypót ivott és kifehéredett a mája, azt az udvaroncok és a legderekabb sokat próbált lovász legények sem tudták eldönteni.
Nagy volt a tanácstalanság az udvarban.
Bölcs, ősz, öreg jóságos apja, az ÖREG KIRÁLY elhatározta, hogy segít a bajon.
Apróhirdetést tett közzé birodalmában, híre eljutott a szomszédos országokba is, ahol a kurta farkú is túr.
Természetesen lánya kezét és fele királyságát ígérte annak, aki orvosolja a bajt.
Jöttek is szerencsét próbálni, hercegek, grófok, öles termetű hadapródok, válogatott cigánygyerekek.
Egyik sem jártsikerrel.
Öreg, sokat megélt, puskaporszagú hadfik áztatták konyuló bajszukat, hosszan elmélázva boros kupáikba a szomszédos korcsmákba, énekük, mint sebzett gázlómadarak panaszos vijjogása szólt a vigasztalan, hideg szélben.
A királylány gyémántkönnyeket hullatott. Komornái hetekig hasztalan vigasztalták, mígnem beállított egy púpos, csimbókos szakállú, rossz arcú törpe.
-Hát maga mit akar? -állították meg az ajtónállók.
-Szerencsét próbálni-válaszolt a törpe, huncutul kacsintva.
A tender nyílt volt, mit lehetett tenni
Bevezették a tükörterembe, ahol a tanácstalan királylány várta már a nyoszolyán.
A törpe neki gyürkőzött, és hipp-hopp, piriaparádé, piriavarázslat, nosza legott akkorát élvezett a királylány, hogy a tükörterem összes képe leesett a falról, akárha földrengés támadt volna.
Az aranyhajú királylány elalélt a nem várt boldogságtól.
Hűséges komornái vissza akasztották a képeket és hasztalan vigasztalták, a sírdogáló királylányt.
-Nem láttátok álmaim férfiját- kérdezte zokogva az Aranyhajú.
-Nem láttunk mi semmit, Szépséges Királylány, csak a hátsó lépcsőházban a lépcsőn lefelé egy púpos kis törpét, aki rázta a f.szát.

Jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy II. Frigyes, hogyan kommentálta fiatal feleségét, Erzsébet Krisztinát, kissé szabadszájúan a barátai előtt: "Gyönyörű a teste, és ennivaló a pinácskája", annak ellenére, hogy bizalmas körben bevallotta, hogy házastársi kötelezettségeit különösebb szenvedély nélkül teljesíti.
Noha a szelíd és szeretetteljes herceglány vonzónak találta leendő férjét és eltökélte, hogy mindent megtesz, hogy megnyerje magának.
Frigyes azonban már az első találkozásukkor megalkotta véleményét a menyasszonyról: buta, mint a sötét éjszaka, tehát nem érdemes vele foglalkozni. Felesége alázata és törleszkedése egyenesen taszította.
A pompás esküvő inkább gyászszertartásnak hatott. Frigyes mereven és zárkózottan állt az oltár előtt, és a gyűrűváltáskor könnyek peregtek a szeméből.
Frigyes és hitvese között házasságuk ötvenhárom éve alatt soha nem alakult ki bensőséges viszony. Az érintkezésük mindvégig hűvös és távolságtartó maradt. A király ugyanakkor más hölgyekkel szemben igencsak előzékeny és elbűvölő volt.
Frigyes eleve megesküdött, hogy soha nem fogja szeretni azt a nőt, akit az apja erőltetett rá. Azzal, hogy a feleségével bánt, a síron túlis szembeszegült az apjával.
"Csak sok évvel később, egyetlenegyszer került sor valami halvány közeledésre a házasfelek között. Egy olyan ritka alkalommal történt, amikor együtt étkeztek. Frigyest meglepte, hogy milyen jól el tud társalogni a feleségével. Hirtelen-legalábbis egy pillanatig-más szemmel nézett rá, és azt is észrevette, hogy még mindig szép. Meghatotta az asszony szemérmes izgalma. De nyomban észhez tért. Fölállt és szó nélkül kiment. Megint évek teltek el, amíg a felesége szeme elé került. Nem hagyta, hogy érzelmei erőt vegyenek rajta." -olvasható Helga Thoma Boldogtalan királynék c. művében.
A rendkívül gazdag kor- és művelődéstörténeti háttérrel megrajzolt királyi családok érzelmi tragédiájában túlnyomórészt a nők maradtak vesztesek, kezdődik talán épp a kötet Boleyn Anna portréjával, de nem ő az egyetlen aki halállal lakolt, mert király volta férje, volt királynő, akit férje halálra rugdosott.
II.József félénksége miatt sem tudta meghódítani az ő szépséges Pármai Izabelláját, a király az állam foglya, a királyné az etikett rabszolgája maradt, aki meg volt győződve arról, hogy minden nő egész jól elvolna férfi nélkül, de egy férfi sem bírná ki nő nélkül.
A sógornőjével egészen más viszonyt alakított ki a fiatal királynő, szinte naponta viharos szerelmi vallomásokkal teli leveleket írtak egymásnak, amelyek messze túlhaladták a fiatal lányok közti rajongást.
Izabella egy alkalommal így zárta le levelét:" Még egyszer adieu,és csókolom azt az angyali popóját."
Terjedelmes dokumentáció, családfák rajza, komoly és elmélyült korismeret, intenzíven használt szakirodalom jellemzi ezt az olvasmányos kötetet, melyben a családi drámákon keresztül nagyon sok mindent megtudhatunk a korról, a diplomáciáról, a háborúk okairól és az ezerszínű emberi jellemről, még akkor is, ha ezek királyok és királynék.
Mégiscsak Tolsztojnak van igaza: boldogtalan házasságban sokféle módon lehet élni, de boldogban csak egyféleképp.