Kattints a képre és nézz KOLIN fotókat!

A bemelegítést akár szó szerint is vehetjük, amennyiben a Kolin zenekar kerül a képbe. A banda hozta a szokásos papírformát, az alaptartozékok most is bőszen virítottak, úgymint Márk horror cicanacija, a fejpántok és persze a sikítozó tini lány szekció az elsősorban. Természetesen a srácok mindent megtettek a koncert sikeréért: Márk fel-le rohangált a színpadon mindezt a szintetizátor, a laptop és egyéb eszközök között zsonglőrködve, kikerülve a felé nyújtózó lánytömeget; eközben Ivánka hősiesen dobolt, kiváló alapot adva a bulinak, míg Ferigeri a fejpántos outfitjében nemes egyszerűséggel pengette a húrokat, vad vigyorral az arcán. A buli folyamán azonban hiába vártuk a srácoktól azt a bizonyos „coming out”-ot. Márk beközölte, ők felvállalnák Magyarországon elsőként másságukat, csak épp az a probléma, hogy rájöttek ők nem is mások. Így a színvallás helyett az i-re a pontot a San Francisco-val tették fel, az ekkorra már tomboló közönségnek és nagy sikerrel melegítették elő a színpadot a lemezbemutatós Animának.

Kattints a képre és nézd meg az Anima lemezbemutató fotóit!

Átvéve a stafétát a Kolin-tól, színre lépett az Anima Sound System. Stílusosan Switch me on-nal indítottak, mert ugye semmi se történik ok nélkül. A Gödör, a koncert elején még úgy nézett ki, mint egy elhagyatott sörös korsó, de a banda sikeresen újratöltötte a korsót, sőt a buli végére még túl is csordította a tömeg-sör folyamot. Az új album már 100% Fanni kivonatos, és őszintén megvallva apait-anyait belead, hogy ne hasonlítgassák Németh Jucihoz. Persze elkerülhetetlenek az olyan mondatok, hogy ez már egy másik Anima Sound System. Hát tényleg más, de most komolyan, ki várja el, hogy egy banda non-stop ugyanolyan legyen éveken át?! 17 év alatt azért eleget változik bármely más zenekar is. Lényeg a lényeg, hogy egy újabb oldalát mutatta be nekünk az Anima, amely popos, funkos, elektros, és erősen hajaz a ’80-as évek diszkó világára, amely látszólag be is jön a közönségnek, hiszen az album címadó dalára (Tedd a napfényt be a számba) szinte mindenki vad ugrálásba és éneklésbe kezdett. Az este folyamán persze felcsendült pár kihagyhatatlan klasszikus is, úgymint a Tekerd és a 68. Stílusos kezdés után stílusos lezárás történt persze. A visszakiabálás után a banda szolidan jelezte az Elég volt című számmal, hogy ez már tényleg a vége. Mondhatnánk: szép volt, jó volt, ennyi volt.

Mit is lehet mondani az új albumról, miután kaptál belőle egy szeletet? Jó, jó, de nekem még szoknom kell. Élőben persze jobb a buli, mint egy cd-ről hallgatva, de az is lehet, hogy ez egy olyan album, amit minél többször hallgatok, annál jobban élvezem. Na erre még rá kell jönnöm…