Lars von Trier persze a szokásos formáját hozta, a fotósoknak a pólóján díszelgő Cannes-i filmfesztivál logót mutogatta, alatta a „Nem szívesen látott vendég” (Persona Non Grata) felirattal. A rendező a 2011-es Cannes-i botrány után „szótlansági fogadalmat” tett, így végül sajnos nem jelent meg a sajtókonferencián.

Viszont ott voltak a sztárjai, Shia LaBeouf, Christian Slater, Stacy Martin, Stellan Skarsgard, Uma Thurman és a producer Louise Vesth, így Trier nélkül is nagy volt a felhajtás, (szerencsére a vetítés után egy gyors sprinttel sikerült mégis bejutnom.) A konferenciára általában még a sztárok is megerőltetik magukat és kiöltöznek (Trier ugye még külön pólóval is készült), egyedül Shia LaBeouf nézett ki úgy, mint egy ágról szakadt. Mélyen a szemébe húzott baseball sapkája alól így is kilátszottak az arcán lévő sebek. A színész arrogáns viselkedésével igyekezett mindenki tudtára adni, hogy ő bizony nem szívesen van itt. Amikor pedig az egyik újságíró körülbelül a 10. percben (amikor a színészek még épp csak Trier dicséreténél tartottak) megkérdezte, hogy milyen élmény volt egy olyan filmet forgatni, amiben ilyen sok a szexjelenet, LaBeouf magához ragadta a mikrofont és azt mondta: „Ha a sirályok követnek egy halászhajót, azt csak azért teszik, mert azt hiszik, hogy majd szardíniát dobnak a tengerbe.” Ezután megköszönte a figyelmet és kiviharzott.

A stáb többi része is meghökkent ezen a kis intermezzón, majd miután kicsit lecsillapodtak a kedélyek, Christian Slater próbálta pár poénnal oldani a hangulatot: „Igen a forgatókönyv tele volt szardíniával, egyik szardínia jött a másik után.”

LaBeouf a nemrég kiderült plágium botránya miatt eddig is a média figyelmének középpontjában állt, ezzel a furcsa sirályos megjegyzésével, most megint más szavait idézte. A mondat a francia sztár focista Eric Cantona szájából hangzott el, miután botrányt csinált azzal, hogy jól belerúgott egy szurkolóba Manchester United egyik meccsén. A focistáról Ken Loach készített filmet 2009-ben. A Barátom Eric vége főcíme alatt játssza be az akkori sajtótájékoztatóról készült felvételt, ahol eredetileg elhangzott Cantona sirályos mondata.

És hogy mit akart ezzel a dupla referenciával LaBeouf? Hát azt csak ő tudja. Valószínűleg azért hozza olyan jól az idegesítő tenyérbe mászó kis alakot A nimfomániásban, mert valódi személyiségétől nem áll annyira távol a karakter.
És hogy miben különbözik A nimfomániás rendezői változata a vágott verziótól? Először is hosszabb, 145 perc (a vágott verzió 122 percével szemben). Ennek megfelelően a tempó lassabb, több időnk van elmélyedni a főszereplő Joe (Charlotte Gainsbourg) saját életéről szőtt meséiben. A sajtókonferencián Uma Thurman a film lassú tempóját egy anekdotával is érzékeltette. A színésznőnek van egy 25 perces vágatlan jelenete a filmben, amiben lényegében végig dühöng. Thurman elmondta, hogy különleges élmény volt ezt a Lars von Trier által írt hét oldalas rágalom áradatot megtanulni (ami egyébként nagyjából kioltja a drámát azzal, hogy sziporkázóan vicces.) Lars von Trier így képzeli el hét oldalban, milyen az, amikor a nők a féltékenységtől őrjöngenek. A jelenet elején a Thurman által alakított elhagyott feleség a csalárd férj után rohan a gyerekekkel, de először csak a szerető lépcsőházában várakoznak és nem mernek elmenni a lakás ajtajáig. Lars von Trier úgy instruálta a színésznőt hogy várjon, mire Thurman azt kérdezte: „Most ezt tényleg felveszed? Felveszed ahogy várok?” Elmondása szerint ilyen eset még nem történt vele, így üdítő élményt jelentett A nimfomániás forgatása a megszokott amerikai filmekhez képest. Ehhez Christian Slater is csatlakozott és elmondta, hogy milyen jó érzés volt, hogy tényleg rengeteg időt szántak arra, hogy elkapják a megfelelő pillanatot egy-egy jelenetben.

Nekem például a nyitójelenet a kedvencem. Először eső kopogását halljuk. Csak halljuk. Majd a képernyőn is feltűnnek a cseppek és a kamera egy kutató idegen tekintetével elkezdi feltérképezni egy épület hátsó udvarát. Amikor már éppen elmélyednénk a képekben és megtalálnánk, hogy mit is keresünk, irdatlan erővel felhangzik a Rammstein Führe mich című száma. Már ezért az ütős bevezetőért megéri megnézni A nimfomániást.

A történet azonban alapvetően ugyanaz, csak épp Trier benne hagyott minden képet, amit szeretett volna, vagyis a szexuális tartalmat tekintve jóval explicitebb. Louise Vesth producer el is mondta, hogy annak ellenére, hogy Lars von Trier általában azt csinálhat amit akar, a szexes téma megnehezítette a forgalmazást: valamiért az erőszak sokkal könnyebben átmegy a nemzetközi törvényeken mint a szex.

A cikk folytatása ITT!