Térhatású felvételeken élvezhetjük a űrbe való kilövéseket, a súlytalanságot, a
repkedő vízcseppeket, mindent, ami az űrutazással kapcsolatos. Az ISS nemzetközi
űrállomás 350 kilométerre van a Föld felszínétől. Ennek az űrállomásnak az
épülését, a modulok felszerelését, az ott tartózkodó űrhajósok mindennapjait
követhetjük nyomon. A legnagyobb mondanivalója a filmnek és talán az egyetlen,
hogy mindegy, hogy japán vagy, orosz, olasz vagy amerikai, esetleg finn, az
űrben minden nem számít. Az alig egy órás film során többször ki is
hangsúlyozzák, hogy teljesen más értékrendszere van az űrben az embernek.

Legnagyobb erénye a filmnek, hogy azok is jól értik miről van szó, akik soha
az életükben nem foglalkoztak az űrutazással, de még csak nem is érdeklődtek ez
irányba. Bár szakmailag teljesen helytálló, ami elhangzik, de mégsem használ a
narráció szakzsargont, így nem kell bambán néznünk.

Természetesen a
legnagyobb élményt maga a látvány nyújtja. Az IMAX mozi méretes vászna, a dupla
vetítő, ami valós, háromdimenziós élményt nyújt, felejthetetlen. Amikor a vicces
űrhajóslány felénk hajít egy narancsot, automatikus odébb rántjuk a fejünket,
nehogy már eltaláljon! Nagyszerű megnézni a filmet! Frenetikus, amikor felszáll
a Discovery, vagy épp a Szojuz és beindulnak a rakéták, dübörög a mozi, repülnek
a kavicsok, és elképzeled: „Igen, most az ember az űrbe tart…” Félelmetes.

De mit is látunk? Az ISS – International Space Station -, ahol egy emberek
által lakott kutatóeszköz alacsony Föld körüli pályán, az egyik legdrágább és
legnagyobb űreszköz az űrkutatás történelmében. A programban 16 ország vesz
részt: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília és az
Európai Űrügynökség 11 tagállama. Ez az állomás naponta jópárszor megkerüli a
bolygónkat, pontosan 92 percenként egyszer. Tudjátok, az a legizgalmasabb ebben
a filmben, hogy miután elolvastad, nem bírod ki, hogy ne menj fel a NASA
honlapjára, ne olvass el mindent erről az űrállomásról a wikipédián és ne tudj
meg mindent, amit csak be tud fogadni elsőre az agyad, az űrkutatásról! Amikor
2000-ben, William Shepherd-et, rádiókapcsolaton keresztül, megkérdezte egy
amerikai kisdiák, hogy miként lehetne űrhajós, ő csak arra bíztatta, hogy
tanuljon, amennyit csak tud és addig, ameddig csak tud, tehát élete végig. Én is
ezt javaslom, hátha egyszer te is tervezel egy kis alkatrészt a ISS-re.