A körözött: egészségfasiszta

Van író, teszem azt krimiíró, kit nem is az izgalmas cselekménybonyolítása miatt olvasok, hanem a világ, az ábrázolt regényvilág miatt.
Dashiell Hamett volt a modern, a nyers, a kemény, a leleplező bűnügyi regénymegteremtője. Jóval a maffiatéma, a darabolós, láncfűrészes sorozatgyilkosok előtt ábrázolta már, kíméletlenül, a tisztes polgári világ homlokzata mögött meghúzódó valóságot: az érdekszövetségek és klikkek semmitől vissza nem riadó harcát, s nem véletlenül vallotta mesterének íróját Raymond Chandler, s nem véletlenül nevezték a század kiemelkedő írójának olyanok, mint Ernest Hemingway, vagy Louis Aragon.
A bűnügyi regényírók e sorába tartozik Scott Turow, kinek Beismerő vallomás c. regénye akadt a kezembe.

Colour local:

A siralmas nem a legtalálóbb kifejezés az orosz fürdőben uralkodó állapotok jellemzésére, sokkal inkább ráillik a történelem előtti. Bent minden Joe McCarthy idejére emlékeztet- a mennyezet alatt tekergő csupasz csővezetékek, az olajtól és koromtól elszíneződött, eredetileg zöldre mázolt falak, a középen futó, mahagónifából készültkettős fejű sín. A főmotívum akár az Eltűnt idők is lehetne: itt a múlt és jövő egybefonódik: dörgő férfihangok, kibírhatatlan hőség és lógó pöcsök világa ez. Az idő vasfoga kíméletlenül kikezdte már, de lerombolni sohase lesz képes; olyan a hangulata, mint egy ír kocsmának-örök érvényű."
Nehézségek a nyomozás közben

-Hogy ki vagyok én? Egy suttyó, aki itt ül, és magával cseveg, oké? Maga Kam Roberts után nyomoz, legyen ennyi elég. Oké? Jorge tekintetéből valamiféle ingerült neheztelés szikrázott felém; megfoghatatlan indulat, amelyet jobb híján harmadik világbeli dühnek lehet nevezni- mélyről, a lélekből táplálkozik, túlmutatva a bőr színén; ott él a legendák és eposzok hőseiben, magukban hordozzák,mint valami génkódolt, közös emlékezetet a szifiliszről, amelyet Cortez emberei terjesztettek el köztük, meg a törzsfőnökökről, akiket sisakos katonák a füstölgő vulkánok krátereibe taszítottak."

Aki után nyomoznak:

Ami harmincöt évi folyamatos tüzérségi ágyúzás után lényéből megmaradt, az nem több egy feketén tátongó, átláthatatlan masszánál, egyikévé vált azoknak, akik lankadatlanul a paranoia szélén tántorognak, és individualizmusukkal  próbálják indokolni különcségeiket. Kedvenc vesszőparipája volt a táplálkozás. Bigott, torz révülettel hisz abban, hogy Amerika meg akarja mérgezni. Tucatnyi, zavarosabbnál zavarosabb egészségvédő hírlevélre fizet elő-köztük a B-vitamin hírharangra és az Oldódó rostanyagok jó közérzetre-rendszeresen bújja a hozzá hasonlóan flúgos pasik által írt könyveket, amelyek hatására meg is fogadta, hogy nem fogyaszt semmi olyasmit, amit nem ismer, vagy addig még nem evett. Halálos rettegéssel viseltetik a csapvíz iránt, amely szerinte tele van végzetes hatású mérgezőanyaggal- fluoriddal, klórral, ólommal-, úgyhogy egy kortyot sem hajlandó inni abból, ami a vezetéken érkezik; mi több, a Felügyelőbizottság heves tiltakozása ellenére irodájában felszereltetett egy hatalmas, zöld tartállyal ellátott víztisztító-berendezést."

Az egyik védenc
Az Ezredes nyolcvanhárom éves, és fizikai állapotát tekintve kész emberi roncs. Görbe, rövid lábait- az egyiket találat érte Anziónál.-ízületi gyulladások marcangolják, tüdejét feketére aszalta a nikotin, a hörgők elszáradt, korhadt levelekként összezsugorodtak, aminek következtében zihálva veszi a levegőt, mint a kehes ló, külön hangsúlyozva minden szót. Cukorbetegsége miatt rohamosan romlik a látása, és vérkeringési zavarokkal is küszködik. De le a kalappal előtte: még mindig padlóig nyomja a gázpedált, és teljes energiával csörtet előre, akár egész életében. Mintha minden embertípusból volna benne valami- három háborút megjárt veterán, akiben szinte groteszk szilajsággal dübörögnek a melldöngető hazafias érzelmek, dörzsölt politikus; elismert klarinét művész, aki két alkalommal is kibérelte Kindle megye szimfonikus zenekarát, hogy méltó kísérettel adhassa elő egy Mozart darab nem is olyan rossz klarinét-feldolgozását; nagystílű gengszter, körmönfont ügyvéd, kurvák és stricik ivócimborája-tulajdonképpen mindenki kebelbarátja, aki saját tapasztalatai alapján valamit is számított a három településből összenőtt városban. Azt is rebesgették róla, hogy eltett láb alól néhány kellemetlenkedő alakot.
De soha senki nem tudott biztosat mondani viselt dolgairól. Ha létezik valaki, aki még köszönőviszonyban sincs az igazsággal, akkor az ő. Mesemondónak azonban elsőrangú, hozzá képest Ödüsszeusz gyenge kis kezdő; még akkor is elbűvöl mindenkit, ha olyasmikkel hencegett, amelyek minden épeszű ember számára arcpirító hazugságoknak tűnhetnek"(Az egyik bárénekesen akivel összerúgta a port pazar mandulaműtétet hajtottak végre, igaz, érzéstelenítés nélkül.)

A főmunkatárs
Glyndora már elmúlt negyven, de nem látszik meg rajta. Baromian csinos nő, de ezzel maga is tisztában van. Erős csontozatú, masszív, időtálló, mint egy téglából épített budi, mezítláb 165 lehet, feminin minden porcikájában, fenomenális ütközők, nagy fekete popó, büszke uralkodói arcél, enyhén horgas orr. Képes bevetni összes báját, ha valamit nagyon akar. Sokszor halottam, amint a férfiak ömlengve beszélnek Glyndoráról- szigorúan tartva a két lépés távolságot. Talán Al Lagodis, egy haver a kötelékből, fogalmazta  meg legtalálóbban, amikor egy nap beugrott hozzám. Azt mondta: Glyndorához nem farok kell, hanem feszítővas.