Ír, zenél. A Színház – és Filmmûvészeti Fõiskola dramaturgia szakán végzett 1992-ben. Különbözõ zenekarokban basszusgitározik 1983 óta. Ez a második kötete. Az elsõ: Adjatok egy pontot – novellák (Palatinus, 2001). "T.D., egy nagy magyar író azt mondta egyszer, hogy azért szereti a rock koncerteket, mert mindig azt várja, történik valami váratlan. A váratlant várja. Nem is csak, hogy várja, egyenesen számít rá. Mert a váratlanság a jó koncert jellemzõje. Igen, már hallom is a betelefonálót, nincs ellentmondás, attól, hogy számítani lehet rá, attól még váratlan. Próbálja csak ki egyszer. Hogy felrobban egy erõsítõ, elszakad egy, vagy több húr, egy lámpa kiég, valami begerjed és sípol, zúg, aminek eredményeként felborul a rend, aminek eredményeként a zenészekbõl elõtör valami, nem tudni, mi, mit csinálnak, mondanak valamit, csakis azt lehet tenni, mondani. Váratlanság, rajtaütés, meglepetés. Megismételhetetlen, reprodukálhatatlan, teátrális és mégis formáját vesztett, a jólneveltségtõl meg- szabadult, korlátait ledöntõ, ösztönszerű, kisikló, megbicsakló, varázslatos, elektromos akció."
Hozzászólások