-Honnan jött az érdeklődésed a divattervezés iránt?
-Egyrészt családi örökség, már a nagyszüleim is ruhakészítéssel foglalkoztak. Másrészt, még gimnazista koromban kezdődött azzal, hogy szerettem volna egy szép, zöld, virágos trapéznadrágot és mivel nem lehetett ilyet kapni, de volt otthon varrógép, így megcsináltam magamnak. Főleg autodidakta módon tanultam meg. Ha van egy anyag, ami megtetszik, akkor megnézem, hogy abból mit lehet kihozni. Elkezdek vele játszani és figyelem, hogy mit enged az anyag, hogyan tudom rögzíteni, hogyan mutat jól és keresek a színek közt egy harmóniát, ami akkor és ott áll össze.

-Hogyan tudnád a saját tervezői stílusod jellemezni?
-Igazából nem szeretném, hogy annyira extravagánsak legyenek a kiegészítőim, hogy ne lehessen minden nap hordani, de azért mégis legyen benne valami, amitől érdekes. Vannak olyan darabok, amiből biztos, hogy csak egy pár lesz. Én a hétköznapi eleganciát kedvelem, hordható és bájosan nőies darabokat igyekszem készíteni, akár egy kis mókásság bevonásával. Előnyben részesítem a kellemes anyagokat, lágyabb vonalakat, kedves motívumokat. De nem szeretném, nem is tudnám pontosan behatárolni a stílusomat, mert a kiegészítők és a ruhák, annak ellenére, hogy van egy szociális tónusuk, úgyis a viselőjük és az alkalom kontextusában nyerik el jelentésüket.

-Mi inspirál?
-Lehet, hogy ez túl általánosan hangzik, de bármi, ami körbevesz. Ha nyitott szemmel jársz, akkor bármiben meg lehet látni az érdekességet. Szeretek nem feltétlenül tökéletes dolgokat újragondolni vagy másban felhasználni, illetve olyan anyagokat összepárosítani, amik alapvetően nem illenének össze, de mégis meg lehet találni a harmóniát köztük.
Mostanában elkezdtem ismét táskákat is készíteni, amiben egy szivacsosabb anyagot ötvözök a selyemszalaggal. Ez lehet, furcsán hangzik, de igencsak kedvelt termék kezd lenni. És persze praktikus is, ez is fontos aspektus. Sok ötletem van még, a kiegészítők piacát egy kicsit szélesebb körben szeretném lefedni, gondolkodom sapkán, sálon és nyakmelegítőn is – és még sok-sok minden máson – bármin.

 -Mi az a rés, amit le szeretnél fedni?
-Sokszor a saját igényeim alapján jövök rá arra, hogy hol vannak hiányosságok. Például, ha napokig kell járnom a várost azért, hogy találjak például egy masnis hajgumit, akkor azzal valószínűleg érdemes foglalkozni. Úgy tudom, hogy egyelőre szalagból fülbevaló nincs sehol. Bocsánat, ha tévedtem, nem tudok róla, hogy lenne. Sokat agyaltam azon, hogyan lehet megvalósítani, hogy szép legyen a textilből készített ékszer, de úgy érzem végül sikerült. A táska is egy hasonló dolog, mert szerintem a nagy fekete táska globális hiánycikk. Illetve az övtáskák terén szeretnék egy kicsit elegánsabb, csinosabb vonalat megcélozni.

-Mit tapasztalsz, könnyebb manapság eladni ezeket a kézzel készített egyedi holmikat, mint pár éve? Milyen irányba halad a divat Magyarországon?
-Megfigyelhető a kézzel készült termékek hozzáadott értékének az elismertsége és növekedése, akármi is legyen az a termék. Másrészt viszont azt gondolom, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy így készült cuccokat vásároljon. Sokkal fogékonyabbak a fiatalok az egyedire és keresik is ezeket a termékeket. Fel is merik venni a különlegesebb darabokat, és kifejezetten igényük is van rá. Ez valójában állásfoglalás itt, a mi kis szociális közegünkben. Valahol a saját márkanév választásom is innen ered, ehhez kapcsolódik: Implicit Style – valamit magába foglal, valamire utal. Mára erőteljes trend lett szerintem abból, hogy a fiatalok odafigyelnek arra, amit a ruházatukkal közvetítenek magukról, illetve abból, hogy különleges darabokat használnak ehhez. Nekem sem célom, hogy minden sarkon kaphatóak legyenek az általam készített fülbevalók.

-Mit tud közvetíteni magáról az, aki az általad készített kiegészítőket hordja?
-Mindenki mást közvetít magáról, ez tőle is függ, de be kellett látnom, hogy egy kicsit talán infantilis vonal az, amit én csinálok, a sok masni és a pasztell babaszínek miatt. Fontosnak tartom azt, hogy ameddig lehet, addig megtartsuk a belső, lelkes gyermeki énünket, és rá tudjunk csodálkozni a világ dolgaira. Kicsit ellentétes, hogy elegáns anyagot használok gyermeki formákhoz, de ebben is próbálok összhangot teremteni. Amit közvetíteni szeretnék az a kedvesség és nyitottság – manapság sokszor, sok helyen éppen az ellenkezőjével találkozunk, pedig szerintem ez “fél siker” az élethez.
Engem az motivál, hogy jó érzéssel töltse el, mosolyt csaljon a kiegészítő annak az arcára, aki felveszi egy szürke reggelen, és annak is, aki látja. Úgyhogy talán: pozitív életszemlélet.

 -Hogyan látod magad pár év múlva ezen a pályán?
-Szeretnék új technikákat megtanulni. Rengeteg kreatív és lelkes alkotó barátom van, és szeretném őket összefogni, és velük együtt létrehozni egy alkotó teamet. Sokat tanulhatunk egymástól. Vannak olyan technikák és anyagok, amiket egymástól tudunk kölcsönözni, vagy együtt összehozni olyan dolgokat, ami lehet, hogy nekem sose jutna az eszembe. Ez a lehetőségek óriási tárháza, pár éves távlatban még bármi lehet belőle. Viszont, van egy másik vonala is az életemnek, lassan elvégzem az egyetemet pszichológia szakon és abban is szeretnék tevékenykedni, vagy akár ezt a kettőt még szorosabban összefűzni.Jelenleg az utca és a party-k divatja nagyon inspirál, illetve még inkább az ezekben a nekem nem tetsző, azaz szerintem „kritikus” elemek. Szerencsére a hobbymból megélhetést és sikereket tudok kovácsolni. Viszont, ez azzal is jár, hogy valószínűleg csak addig fogom csinálni, amíg szeretem, és amíg úgy érzem érdemes.