Szellemes buddy movie? Közhelyes bosszúfilm? Látványos akciómozi? A Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk egyszerre mindegyik lett: az egyik percben tudtam szeretni, a másikban egyenesen utáltam, és még most sem vagyok benne biztos, mit is láttam tulajdonképpen.

A ’90-es évek közepén reneszánszát élte a buddy movie. George Gallo 1995-ben tehát jó időzítéssel indította útjára a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? című filmmel Mike Lowery (Will Smith) és Marcus Burnett (Martin Lawrence) karakterét, akiket végül Michael Bay menesztett mennybe. A folytatás, a bizonyos szempontból még jobb Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk idejére Smithből A-listás sztár, Bayből pedig az egyik legmenőbb hollywoodi rendező lett.

A harmadik rész évek óta a levegőben volt – nagy kérdés, kellett-e ez nekünk.
Érdekes lett volna megnézni, hogy Bay, korunk egyik legellentmondásosabb rendezője – akitől egyszerre származnak olyan kínos dolgok, mint öt Transformers-film meg a teljesen hiábavaló Six Underground, és olyan figyelemreméltő munkák, mint a Pain & Gain és a 13 óra: Bengázi titkos katonái –, mit csinált volna az első két rész után. Bár érdekelte a projekt, végül nem ő, hanem az idehaza maximum az HBO Fehér hó című sorozatából ismert (?) rendezőpáros, Adil El Arbi és Bilall Fallah dirigálták a filmet, Bay pedig csak egy vicces kameóban bukkant fel végül.

Hogy mi lett volna Bay koncepciója, sosem tudjuk meg – a gond csak az, hogy El Arbi és Fallah szándékairól is csak homályos képet alkothatunk. A film egy furcsa katyvasz, ahol sokszor még a zsánerrel sem lehetünk tisztában – hol vígjátékot látunk, hol indokolatlanul komor témák kerülnek elő, persze minden csak a felszínen. Pedig muníció az akadna bőven – sőt jó példa is, hiszen

a Halálos fegyver-sorozat is elővette ugyanazt a nyugdíj kontra zsaruélet témát, amit most a Bad Boys harmadik része feszeget.
Marcus szeretne felhagyni már a bűnüldözéssel, Mike-ban viszont még buzog a tettvágy – végül egyiküknek sem lehet nyugta, mert Mike múljából halálos fenyegetés érkezik egy bosszúszomjas kartell lady (Kate del Castillo) személyében. A röhejesen kiszámítható bosszútörténet egyetlen (nem, nem a film végi) váratlan csavart leszámítva nem okoz nekünk semmilyen meglepetést, erre nem pazaroltak túl sok muníciót az alkotók: hiába tartogat az alaptörténet sok lehetőséget, a kivitelezés azonban végül csak panelekből építkezik.

Hiányzik a lazaság, az a jó értelemben vett pimaszság, ami az előző részek sajátja volt.

A cikk folytatása ITT!