Hajdú Steve ártatlan arccal érkezik, ám egy varázsütésre fortélyos macsó-kezdeménnyé változik. Eleinte fogalmunk sincs, mire készül ez a lúzernek látszó negyvenes férfi a csöndes New York-i lakásban. Kínosan ügyel a bútorok elrendezésére, minden tárgyat igazgat, gondosan papírt rak a cipői alá, nehogy összekoszolja a padlót…Azt hittem, Neil Simon előrántja a jól ismert tisztaságmániás-kártyát, aztán váratlanul rám cáfolt: a gátlásos főhős anyja lakásában lopakodik, míg a kedves mama a kórházban dolgozik. Ólálkodik és suttog, nehogy meghallják a szomszédok. Azért jött anyja otthonába, hogy pár órára kéjlakká varázsolja. A három felvonásban három szeretőt invitál ide Barney, és a legbotrányosabb szituációkba keveredik velük.

Ebből az alaphelyzetből indít Neil Simon méltán híres vígjátéka, Az utolsó hősszerelmes a Játékszínben. Neil Simon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy finom kis részletekkel teremtsen valósághű atmoszférát Barney karakteréhez, és Steve jó érzékkel hangolódik rá ezekre a jelzésekre. A színész bravúrosan tétova mozdulataival, hebegő-habogó tónusával élethűen alakítja a házasságtörésre készülő balfácánt. E parányi részletek egyike, mikor Barney, a halárus öntudatlanul állandóan az ujjait szagolgatja, hogy meggyőződjön róla: vajon megszabadult a munkájával járó halbűztől? Nem fogja ez a penetráns szag elriasztani könnyűvérű látogatóit?

A darab akkor nyeri el hamisítatlan Neil Simon-i hangulatát, mikor megjelenik az alkalmi szerető, Elaine Navazio (Hernádi Judit). Ismét kiderül, mennyire hatékony dramaturgiai húzás, ha két tökéletesen eltérő alkatú karaktert zárunk össze, és nem menekülhetnek egymás elől. Barney szőrszálhasogató bénázása és Elaine túlságosan határozott, lekezelő modora akkora kontrasztot teremt kettejük között, amiben elsöprő lehetőségek rejlenek a komikumra és a tragédiára is. Neil Simonnál e két minőség olyan szerves egységet alkot, melyet nem lehet kettéválasztani. Az irodalmi alapanyag is ütős, de Szirtes Tamás rendezése még energikusabban játszik rá a lélektani szakadék két oldalán álló figura szembenállására és közeledési kísérleteikre. Barney itt a legszerencsétlenebb a férfias nő szívtelen beszólásai miatt, Elaine pedig sziklakeménynek tűnik a férfi bátortalanságával szemben. Gondoljatok bele, mi történik, mikor ez a rideg nő rájön, hogy Barney az anyja lakásába szervezte a légyottot, és romantkus szólamokkal akarja lenyűgözni. Már itt is megjelenik a Neil Simon-darabok egyik pszichológiai jellegzetessége: felszabadultan nevetünk, de a felszín alatt azon tűnődünk: vajon miért akarja megcsalni a feleségét Barney, egy ilyen ártatlan ember hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe? Miért lett ilyen utálatos és érzéketlen Elaine?
A darab három felvonásból áll, de ez a legjobb mind közül. Itt érvényesül a legerőteljesebben Neil Simon nyelvi humora, a karaktereket ütköztető, konfliktusokra építő szerkesztésmódja. Hernádi Judit lubickol a cinikus és cigifüggő asszony szerepében- olykor köhögésszerű, dohánytól elkínzott köhögést hallatva, amire egy gégész is elismerően bólogatna.

A második etapban Barney a csinos színésznőt, Bobbi Michelét csábítja az anyátlan lakásba. Gallusz Niki kissé túlpörgi a lökött csinibaba szerepét – akrobatikus ugrásokba, forgásokba, riszálásokba bonyolódik, amibe egy idő után beleszédülünk. A kevesebb több lett volna. A bolond, ugyanakkor gyönyörű nő archetípusát minden férfi ismeri – a darabból kiderül, mit kezd vele Barney.
A harmadik, végső szakaszban a sztori morális, önmagunkkal szembesítő része következik. Barney itt merészkedik a legmesszebbre az erkölcstelenség ösvényén, már felesége barátnőjével, Jeanett Fisherrel (Horváth Lili) szeretne hancúrozni. Az asszony egy depressziós, nyugtatókon élő hisztigép, aki rekordidő alatt válik fárasztóvá a néző számára. Feszültséget, drámaiságot nem csupán ordítással, vergődéssel kelthetünk egy darabban. Sokkal szerencsésebb, ha a történet mondanivalója, a házastársi hűség sötét oldala lop nyugtalanságot a szívünkbe, a maga csöndesen nyomasztó hangszerelésében. Gondolati síkon ez a rész a darab legkomolyabb szegmense. Ezen a ponton mély problémák örvénylenek a vígjáték felszíne alatt: az emberi élet kiúttalansága, a depresszió és az öngyilkosság lidérce. A kétségbeesés ragályos betegség: Jeanett gyötrő lelki játszmába hajszolja Barneyt, ami az egész életét komorabbá színezi. Ráébred, hogy többé senkiben sem bízhat ezen a gonosz világon. Hacsak…
Vígjátékról lévén szó, Neil Simon gyorsan búcsút int a melankóliának, és a történet vidámabb fordulatot vesz, mint sejthetnénk. Három nő is megfordul anyuci decens otthonában, és Barney vágya is teljesülhet: különös szerelem ébred e furcsa falak közt.

De kinek a hősszerelmesévé válik a naiv, bolondos Barney?

A darab utolsó perceiben minden kiderül. Egy csavart mégis megsúghatunk: olyan nő lesz a párja, aki még azt is elfogadja, ha egy halárusnak halszagú az ujja.