Talán s egyedülállóan azért boldog, mert nincsenek kiadatlan kéziratai. Még regénytöredékei, jegyzetei, s félbehagyott levelei is napvilágot láttak. Mikszáth életműve el sem férne a lakásomban. Pénzem sem lenne a nyolcvanhat kötetet megvenni. Ha pedig elolvasni akarnám közkönyvtárakban, napestig tölthetném a könyvtári jelzetcédulákat, s bogarászhatnám a levelezését, parlamenti cikkeit. Visszatérve az árakra, a nyolcvanhat kötetet szorozzuk be annyi ezer forinttal, amennyiért gondoljuk, hogy egy kötet megvehető s fogódzkodjunk meg, hogy körülbelül ennyiért kapható az Arcadat Kiadónál az eddigi teljes Mikszáth életmű kritikai kiadása. Páratlan munka. Ám lelkileg hozzá kell szoknunk, hogy mind teljesebb szövegkiadásokért nem könyvtárakba és könyvesboltokba, hanem számítástechnikai szaküzletekbe kell mennünk, mert az v mindezt CD ROM-on tette közzé. Természetesen a nyájas olvasó ki is nyomtathatja mind a nyolcvanhat kötetet. A CD-hez járó kereső szoftver segítségével pedig nemcsak a teljes Mikszáth bibliográfiában böngészhetünk{ha jól emlékszem 3500 rekord}, de a keresőfunkciók segítségével megnézhetjük, hogy egy-egy szó és fogalom hányszor és milyen jelentéskörnyezetben szerepel az életműben. Amikor az irodalomtörténet deklarálja, hogy a Fekete város megírása környékén Mikszáth szemlélete "elborul", akkor például vizsgálhatjuk, hogy egy-egy vármegyei, közéleti fogalomhoz korábban és később Mikszáth milyen jelzőket rendelt és az irodalomtörténet állítását igazolhatjuk, vagy nem. Hasonlóképp egy-egy politikus vagy netán író neve kapcsán vizsgálhatjuk, hogy Mikszáth milyen véleménnyel volt korábban és később az illetőről, összeállíthatjuk a nagy palóc rokonszenvindexét. Semmi nem teljes azonban, a nyolcvanhat kötetben nem szerepel a fiatal újságíró, Ady Endre neve, noha tudjuk, hogy Noszty Feri történetéhez az illető hírlapíró kétsoros cikke, tudósítása szolgáltatta az alapot. Számomra külön érdekessége volt a "kötetnek", hogy az egyes regényeket, novellákat, elbeszéléseket a kortársakkal való polémiában is megismerhettem, így pl. azt a levélváltást, melyben Mikszáth válaszol a Beszterce ostroma kapcsán őt ért kritikára (egyébként általában az a CD-ROM előnye, hogy az egyes művek azonnal kontextusba kerülnek a kortársak megítélése kapcsán), egy-egy elbeszéléshez nem kell "hozzáolvasni", azonnal a grammatikai-politikai jelentés-mezőben értékelhetjük. Az alábbi Mikszáth levélrészlethez ki tudja mennyit kellett volna könyvtárakat járnom: "Egyetlen eleven emberrel találkoztam, akiről regényt is írtak. A "Kaméliás hölgy" Armandjával, egy öreg kalandorral, aki Gleichenberg melletti Bertholdstein nevű tündérvárában lakott mesés kincsei között. E meggörnyedt hátú, villogó, fekete szemű öreg urat Seffert pasának hítták. Származására lengyel gróf volt , sokat tartózkodott itt Pesten is régibb időkben, fiatal korát azonban Párizsban töltötte s Gautier Margittal való viszonyát (a lányt persze nem így hítták) maga beszélte el ifjú Dumasnak. Egy ízben kérdezősködtem tőle a világhírű regény fundamentuma felől. Kedvetlenül rágicsálta nagy, tömött, fehér bajuszát. -Ah, hagyja kérem. Dumas egészen tönkretette a témát. Sosem bocsátom meg neki." (Nyílt levél Nagy Miklóshoz, a vasárnapi Újság szerkesztőjéhez, 1896). Szentséges Korpusz! Magasságos Kánon! Most olvasom, hogy egyesek Mikszáthot tartják az első posztmodern írónak Európában. Ezt sejtettem, mint azt is, hogy Daniel Defoe volt a dadaisták előfutára, Aiszkhülosz szimbolista volt és hogy Rabelais nélkül elképzelhetetlen a naturalizmus. Most itt a pompás alkalom, hogy Mikszáth posztmodernizmusát patikamérlegre tegyék azok, kik szerint a nyelv megelőzi a művészi alkotást. Nyelvi erőtérben. De lehet, hogy azért is boldog volt, mert az ő idejében a "kis" melléknevünket még egy "s"- sel írták.