A sötét varázslatok kivédése tantárgy új oktatója Előbb átkoz, aztán kérdez-mondták róla. És tényleg nagyon csúnyán járt az a boszorkány is, aki tréfából ráhuhogott április elsején… Mondták: üldözési mániája olyan nagy fokú, hogy már csak nyugdíjazása előtt nem tévesztett össze egy gyilkossági kísérletet egy barátságos kézfogással. Most megérkezik Roxfortba: "Ebben a pillanatban hatalmas mennydörgés rázta meg a falakat, és kicsapódott a nagyterem ajtaja. A küszöbön egy fekete úti köpönyegbe burkolózó férfi állt, kezében hosszú bottal, Egyszerre minden fej az idegen felé fordult, akit egy pillanatra fényesen megvilágított az égmennyezeten átcikázó kétágú villám. A férfi lehúzta fejéről s csuklyát, megrázta sörénynek is beillő hosszú, őszes haját, és elindult a tanári asztal felé. Az idegen minden második lépése döngve visszhangzott a teremben. A keresztben álló asztal elé érve befordult jobbra, és nehéz léptekkel Dumbledore felé indult. Ekkor újabb villámcsapás hasított át a mennyezeten. Hermione felsikkantott ijedtében. A villám fényében élesen kirajzolódott a jövevény arca-egy arc, amelyhez foghatót Harry még soha nem látott. A férfi ábrázatát mintha egy darab repedezett fából faragta volna ki egy kontár, akinek fogalma sem volt róla, hogyan fest egy emberi arc, s ráadásul a vésővel is pocsékul bánt. Az idegen bőrét keresztül-kasul forradások tömkelege szabdalta, száza sötét hasadékra emlékeztetett, s orrának nagy része hiányzott. A legrémisztőbb azonban a szeme volt. Az egyik szem kicsi volt és feketén fénylett, a másik viszont nagy volt és kerek, akár egy pénzdarab, és sugárzó acélkékben játszott. Ez a kék szem sosem pislogott, és egy másodpercre sem állt meg, a másiktól teljesen függetlenül szüntelen jobbra-balra, fel és alá járt – aztán egyszer csak teljesen befordult, mintha a fej belsejét nézné -, s már csak az üres szeme fehérje látszott belőle. Az idegen leült, kirázta arcából szürke sörényét, majd maga elé húzott egy tál kolbászt, és az egészet orra maradványa elé emelte. Miután alaposan megszagolta az ételt, elővett egy kést, felszúrt vele egy darab kolbászt, és enni kezdett. Normális szeme az ételre szegeződött, de a kék most is fáradhatatlanul forgott üregében, a teremet, és a diákokat fürkészve. Szokás volt az új tanárokat tapssal köszönteni, de ezúttal egyetlen diák vagy tanár sem emelte fel a kezét. Rémszem Mordont szemlátomást cseppet sem zavarta a hűvös fogadtatás. Az asztalon álló sütőtökleves kancsót egy pillantásra sem méltatva újra benyúlt köpönyege alá, elővett egy lapos üveget, és nagyot húzott belőle. Ahogy az iváshoz felemelte a karját, köpönyege feljebb csúszott, s Harry az asztal alatt egy karmokban végződő falábat pillantott meg." A Varázslóiskolában egy beszélő süveg osztja csoportokba az elsős diákokat. A diákok bájitaltant és jóslást tanulnak, százfűléfőzetet kotyvasztanak, baglyok hozzák a postát, az órákon bubógumót fejnek, durrfarkú szurcsókot gondoznak, s az egyik tantárgyat egy igazi kentaur, Firenze, tanítja. A Dumledore professzor˙(háromszoros Merlin díjas!) által vezetett iskolával örök harcban áll a Mágiaügyi Minisztérium. Nagy csapat van a Mézesfalás fogadóban, s a diákok kviddicsben vetélkednek. Rowling eddigi könyveiből megismert Harry Potter új tanévéről szól a kötet. A tanév ugyanolyan izgalmas, mint az eddigiek. A sötét nagyúr – Tudodki! – újra fenekedik, a kis varázslótanoncot, Harry Pottert barátai és tanárai védik a volt aszkabani fogoly házában. Itt is bajt okoz egy alattomos házimanó, az iskola átmenetileg kikerül Dumbledore igazgatása alól, sőt még a kviddicset is betiltják, a leckék nehezek, Rita Vitriol visszatér és Charlie sárkányokat kutat Romániában, s Potter néhány sikeres randevút is maga mögött tud, amikor újabb veszély fenyegeti életét. És az ötödik kötetben újra színre lép Harry oldalán Rémszem Mordon… Néhány újdonság is van: a Harryval baráti viszonyt ápoló Weasley családban a mamának van egy varázsórája. Nem az időt mutatja, hanem azt, hogy a családtagok hol vannak abban a pillanatban. A Microsoft valóban elkészítette az óra prototípusát a valóságban is. A mobiltelefonra hangolt óra tényleg mutatni tudja, hogy az illető otthon, vagy a munkahelyén tartózkodik-e. A hipogriffek megalkotására azonban várni kell. De azért nekem ez a történet mond egy családban uralkodó szeretet lényegéről, hogy ezt az irodalmi elemet a valóságban is utánozni kell. Hogy butykorok és szurcsókok nincsenek? Swift egy egészen csinos darabot írt a jehukról és egy ismerős nevű szerző, Borges, egy formás könyvet írt a képzelt lényekről. Mondják: amit Rowling csinál az nem irodalom. Az lehet. Ám, ami a könyv hát és fedéllapja közt van, az megjelent harmincöt nyelven, és a honorárium, jogdíj – ugye milyen szép szavak Tisztelt Posztmodern Barátaim! – révén keletkezett Rowling vagyon elérte az angol királynőét, azaz tavaly már százmillió dollár körül járt. A Nagy Lila Posztmodern Köldöknézés című opus meg eladatlan és olvasatlan. Ez is lehet. Sebaj. Jövőre jön a hatodik kötet.