Ismerjük-e önmagunkat, s mennyire vagyunk képesek embertársaink megismerésére? Gyakran emlegetik ezt, mint boldogulásunk egyik fontos feltételét – de csakugyan a haszonelvűségnek kell ebben is megnyilvánulnia? Nem lehet, hogy eme teljesebb tudásunk egyszerűen csak életünk kiegyensúlyozottságához járulna hozzá? Hát nem. Hiába szebbítenénk a dolgot: az önmagunkhoz eljutás, mások természetének jobb megismerése is haszonnal jár: ha anyagiakkal (közvetlenül) nem is, lelki hozamát tekintve mindenképp.

Ha ellátogatunk a Platán Galéria november 25-én nyílt, NN személyiség című kiállítására, ilyesféle gondolatokkal bőségesen elláthatjuk magunkat. Nagyméretű portrék sorakoznak a falakon, eléggé egyértelmű hangulatot keltve: elutasító, depressziós arcokat látni, a képek alanyai nyomasztó világukról adnak hírt. A feketeségből kirajzolódó fejformák, az arcokra hulló, kegyetlenül leleplező fények a bizonytalanságtól a kilátástalanságig rengeteg mindenről árulkodnak. Kérdések tolulnak föl bennünk: kik ők, miért ilyenek, mitől félnek; meghökkenve arra is gondolunk: hiszen akár naponta mi is látunk hasonló tekinteteket, például mozgólépcsőn állásra kényszerülve, vagy közvetlen közelünkben is olykor – de sokszor elmegyünk mellettük…

E pillanatokat is felidézve is beszélt a megnyitójában Bácskai Júlia pszichológus, a Pszichoszínház vezetője. Mint mondta: legszívesebben odalépnénk e szomorú alakokhoz, megkérdeznénk, mi a baj, nem sikerült valami, nehéz az élet? Bizatnánk szavakkal, hogy fel a fejjel, megsimogatni szeretnénk a szenvedőt. Mondhatni – akár erről is szól a kiállítás, rólunk elsősorban, hogy milyenek vagyunk a környezetünkben élőkkel…Közönyösek-e? Vagy érzünk-e fájdalmat, kifejezzük-e részvétünket?

A huszonhat éves lengyel fotóművész, Przemek Dzienis képei az elesettek, a vigaszra szorulók iránti mély együttérzéséről tanúskodnak. A tárlatot – mely a Fotóhónap 2010 hivatalos rendezvénye – a VI. kerületben, az Andrássy út 32. szám alatti kiállítóhelyen tekinthetik meg az érdeklődők.