Az Ismeretlen – Olasz kisváros balkáni kísértettel

Amikor egy Oscar-díjas rendező tollat ragad és képet álmodik, szinte garanciává válik a szórakoztató, elgondolkodtató, andalító és minden ízében jó film. Ez esetben az elismert szakember a Cinema Paradiso-ért Oscar-díjat nyert Giuseppe Tornatore, aki filmje zenéjének komponálására a munkásságáért számos díjjal és jelöléssel jutalmazott Ennio Morriconet kérte fel.

Remek rendezés, remek muzsika, remek játék. A helyszín egy kis olasz város, ahol
az „Ismeretlen” ukrán nő, Irena (akit szenzációsan alakít Kseniya Rappoport)
takarítói munkát keres egy bizonyos házban, majd egy bizonyos családnál. Elég
céltudatosnak tűnik, szinte lázadó, mégis kívülről kedves, megbízható és
nyugodt. Az Irenaba beleszerető házmester éppúgy megbízik benne, mint a család,
amelynek abszolút bizalmát és a kislány szeretetét élvezi. A múlt azonban
kísért, és a látomások, majd az egyre többször megjelenő kelet-európainak tűnő
olasz alvilág felőrli az idegeket, és drámai fordulatokat eredményez. A rendező
a film játékidejének előrehaladtával egyre többet mutat meg, és lassan
megismerhetjük Irena múltját, félelmeit, szenvedéseit, takarítói-dadusi
állásának miértjét. Mindezt drámai, mégis hétköznapi képsorokban, a hatást
erősen fokozó, mindig kellő erősségű zenével. Természetesen nem feledkezhetünk
meg az olasz nyelv csodálatos morajlásáról, a szóvégek összecsengéséről, a
mondatok dallamáról.

A néhol borzalmas történések mellett igazi csemege az
eredeti nyelv szuggesztív, szenvedélyes hullámzása és a színészek – főleg a
főszereplő – hanghordozása. Fontos szólni a jelent és a múltat elválasztó
színvilágról. Mesteri, ahogy a múlt borzalmait és boldog pillanatait is
egyszerre láthatjuk meleg színű háttér előjátékaként, míg a jelen mindig hideg,
még a pozitív történésekkor is. Két életet élhet át így a néző is, míg keresi,
hogy mi az Ismeretlen célja. A legfőbb fegyver mindenek felett a hangulat. Ha
sikerül elkapnia az elején, nem lehet kizökkenni belőle, csupán a vetítőterem
elhagytával. Talán segíti az „azonosulást” a film egyközpontúsága – Irena áll
középen és szinte elveszik a többi szereplő. Ez természetesen nem probléma,
csupán egy fogás, ami e tekintetben jól sült el és építő-irányvonalként
funkcionált a végsőkig. Mindig unikumnak számít egy európai film megtekintése;
más, mint az amerikai tömeg, amelynek kavalkádjában már szinte észre sem lehet
venni az értéket, vagy ha igen, akkor is nagyon ritkán. November 8-tól ajánlott
betérni egy mozgófilmszínházba és megtekinteni az utóbbi idők egyik legjobb
olasz moziját.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére