Nyugat-Balkánon első, Európában ötödik, ill. a világon nyolcadik alkalommal indítanak hasonló fesztivál sorozatot, mint most nálunk. Az effajta téli fesztivál több szempontból is jó. A sport népszerűsítésén túl a fesztiválok szerelmesei számára hiánypótlásként is remek. Míg nyáron szinte hetente váltják egymást a jobbnál jobb fesztiválok, addig az év többi részében pang az effajta lehetőség.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a fesztivál hatalmas sikere nálunk is garantálja a téli rendezvények jövőbeli burjánzását. A Budapesten még újnak ható zenés – sportos project nyugaton már több éve bevált, így a kész receptet már csak valami hungarikummal kellett megfűszerezni. A kiforrt egészhez hozzáadtuk a magyar zene legjobbjait, a legelismertebb téli sportolóinkat és Budapest talán legfrekventáltabb helyét. Az 56-osok terén 15.000 négyzetméter elkerített fesztivál placc ad otthont a harmincnégy méter magas műhavas rámpának, egy Party Arénának és egy nagyszínpadnak. A fesztivál többi területét kis kiállítások, rögtönzött butikok és az ilyenkor nélkülözhetetlen étel-ital standok töltik ki. A mesterséges téli zimankóhoz mérten mindent biztosítottak, hogy a lehető legkellemesebben érezzük magunkat. A kis sátrakból szüntelenül üvölt a most divatos dubstep, a standokban a forralt bortól a kürtöskalácsig mindenhez hozzájuthatunk, ilyen egy fagyos bőségszaru.

A fesztiválhangulat teljesen működik, a bulizni vágyókat a nagy hideg sem akadályozza. A szervezők is biztosra mentek, napjaink talán legtrendibb és legmenőbb együtteseit látjuk vendégül.

Kattints és nézz még több képet az 1. napról!

Az első meglepetés már a bejutás előtt ért. A kaputól egészen az impozáns Műcsarnokig kígyózott a horribilis sor. Az olcsó jegyárak és a neves fellépők mellett a csütörtöki napon az Alkohol imádók éjszakája is mágnesként vonzotta az embereket. A Party Arénában megrendezett össznépi alkohol áhítat előtt azonban a magyar Neo és Compact Disco, majd az idén már másodjára hozzánk látogató, osztrák Parov Stelar Band bizonyított. A korai kezdésnek köszönhetően a Compact Disco- n még csak egy maréknyi ám annál lelkesebb tömeg élvezhette a srácok rövid előadását. Ellenben a Neo-n már érezhetőbben nagyobb volt a tömeg és a hangulat is fokozottan emelkedett. A magyar electro-pop vezető zenekara kellően megalapozta a méltán kedvelt Parov Stelar Band remek fellépését. Az acid-jazz-be hajló előadás a lehető legjobb kezdése volt a fesztiválnak. Egy emberként mozgott a tömeg, hatalmas hangulatot teremtettek. Előadásuk közben azt éreztük, hogy ők is legalább annyira élvezik a koncertet, mint mi. A rövid fellépésbe azonban belefértek a legnagyobb party zenéik.

A Chambermaid Swing-től egészen a Kiss Kiss-ig. Hangos, örömteli sikolyok sokasága törte meg a számok közötti szünetet, jelezvén a katartikus hangulatot. Ahogy vége lett a Parov Stelar Band fellépésének, a publikum szépen lassan kezdett átszivárogni a Hősök tere mögött felállított Party Arénába. A bejutás meglepően nehézkes és körülményes volt. Egy kapun, egy maréknyi biztonsági őrön és egy lassú, de kötelező ruhatáron keresztül juthattunk be, röpke negyven perc alatt. A tízórás megnyitást követő egy órába már szinte nem lehetett megmaradni. Hallatlan hering party alakult ki a sátor teljes területén.

Az italakciók miatt szinte mindent fél áron fogyaszthattunk, ám ezért is súlyos harminc-negyven perces sorban állásokkal fizettünk. Még rutinos fesztiválozóként is elviselhetetlen volt a hosszúra nyúlt várakozások és a folyamatos lökdösődés. Ha valahogy sikerült a következő két-három órára elegendő hangulat karbantartó folyadékot beszerezni, már mindjárt élvezhetőbbi vált a buli. A sátor zeneileg teljesen eklektikus volt. A retro-tól a korai dnb-en keresztül a lightos dubstep-ig, majd a prüttyögős minimal-ig mindent hallhattunk. Az elektronikus zene szinte minden válfaja képviseltette magát, ha nem több mint egy-két szám erejéig.

Kattints és nézz még több képet a 2. napról!

A második napra kétségtelenül rányomta a bélyegét az előző napi vad dorbézolás. A kezdeti nehézségek ellenére azonban a későbbiekben sikerült hiánytalanul jól éreznünk magunkat. A látottak alapján, nem csak én estem áldozatul az Alkohol imádók éjszakájának, így a kollektív másnap hatására nem éreztem magam egyedül. A zenei felhozatal teljesen összeférhetetlen volt a fáradtsággal, hiszen Roni Size, Anima Sound System és James Zabiela volt ma terítéken. Az első nappal ellentétben most lényegesen később érkeztünk, hisz láttuk már a kis snowboard kiállításokat, feltérképeztük a helyet és fotózkodtunk két méter magas sétáló Jägermeister figurával. Az Anima koncert kezdésére toppantunk be. Várható volt, hogy leginkább az új albumról fognak zenélni ezért csak egy gyors tiszteletkörrel számoltunk a részünkről. Azonban valami csoda folytán mégis ott ragadtunk. A minket körbeölelő tömeg is élvezte a performance-t, ám a vége fele már érezhető volt, hogy az emberek többsége itt és most bizony Roni Size-ra vár.

Egy kevés didergéssel megfűszerezett várakozás után el is kezdődött a drum and bass memoár. Aki ismeri a zenéjét és a stílust, amit képvisel, az tudja, hogy itt nem a dobhártya szaggató mély hangzás és a vad ‘mészárbéz’ kerül előtérbe Leginkább kellemes, gyors és szépen megkomponált kis dalocskák voltak, amit az MC Jakes is különösen jól érzett, így – számomra ritka alkalmak egyike – MC is érdemben hozzátett a zenéhez. A nem egy sémára felhúzott beatek és a jó váltások igazán megmozgatták a tömeget. Hallhattunk saját nagy klasszikusokat, de rengeteg feldolgozás is helyet kapott a péntek esti hidegben. A nagyszínpad tíz órás zárása után már félve közeledtem a Party Arénához. Az előző napi gigászi sor valamelyest megfogyott, de így is rengeteget kellett várni, amin a türelmetlenkedő – lökdösődő majd egyre hevesebb arc harcba kezdő ‘bulizók’ sem könnyítettek semmit.

Amikor beléptünk a zsúfolt Party Arénába azonban a felgyülemlett feszültség és indulat elszállt. Az Aréna egyik sztárvendége, Zabiela éjfélkor kiírt set-je szépen el is kezdődött, és ahogy időben haladtunk, úgy lett egyre elvetemültebb. A túlhúzott beat-ek, az őrült keverések és stílusok vegyítése teljesen elnyerték a közönség tetszését. James Zabiela set-jébe beleremegett a Party Aréna. Mire vége lett az angol srác műsorának, már az agysejtjeink negyedével sem rendelkeztünk. Hangulat: remek, állapot: kritikus, látótávolság: orr. A gyors diagnózis után egyből Oliver Huntemann következett. A minimál köreiben teljeséggel elismert előadó tőlünk pár erőtlen biccentést és egy kevés dülöngélést kapott. A mentális és fizikai fáradtság áldásos hatására kénytelen-kelletlen, de elhagytuk a helyszínt. A közönség a zene műfajához mérten tombolt, a fesztivál addigi talán legjobb bulija volt. Igaz ezt már csak hallomásból tudjuk…

Kattints és nézz még több képet a 3. napról!

Azt már hetekkel ezelőtt is sejtettük, hogy a szombati nap lesz a legkeresettebb. A jegyek elővételbe szinte mindenhol elfogytak. A legerősebb zenei felhozatal mellett ezen a napon zárult a Fridge fesztivál sporteseménye napot az Akkezdet Phiai vs NKS kezdte fél négykor. A korai kezdés ellenére rengeteg embert csábítottak a phiúk. Az utcai poéták és a N(em) K(özölt) S(áv) két számonként váltották egymást. Könnyed kis előadásukban a legjobb számaikat pörgették. A két fél koncert mégsem tett ki egy egészet. Nem volt idejük teljesen megmutatni, hogy tényleg, hogy is megy ez náluk. Az ő értékükből ez semmit sem von le, viszont teljes koncertnek kevés volt. A fellépésük alatt pedig elkezdődtek a bemelegítő ugrások, mind a snowboard mind a freestyle sí keretein belül. Hat óra magasságában, ‘a nagy öreg’, Grand Master Flash vette át a színpadot. Változatos játékában helyet kapott rengeteg hip-hop klasszikus, egy csipetnyi dubstep, majd az előadás végére egy kész Michael Jackson emlékesten érezhettük magunkat. A remek számokat azonban több idegesítő és zavaró dolog is beárnyékolta. Grand Master Flash a koncert végéig mindenegyes számban többször kiállt, erőltette a közönség éneklést. Ezekkel nem is lenne baj, ha a kampánia vevő lenne rá.

Harmincadik próbálkozásra sem mozdult meg a tömeg, majd egyre zavaróbb lett egy láthatóan bukott próbálkozás. Az, hogy egy számot sem hallottunk végig, mert percenként keverte le őket már csak hab volt a tortán. A keserű szájízzel véghallgatott set után elérkeztünk azonban a sport szekció legizgalmasabb részéhez. A Dub FX elé bepréselt döntőn hallatlanul szép, de veszélyes ugrásoknak lehettünk tanúi. Több nagy zakó után, végül megtudtuk az eredményeket. Ami talán számunkra a legfontosabb, a két hazai érmes. Szigeti Viktor snowboardban, míg Csanaky Péter síben bizonyult legjobbnak a magyar mezőnyből. A nemzetközi snowboard indulók helyezettjei pedig; Pat Burgener, majd őt követte a második és harmadik helyen; Petter Bakken Kristiansen és Michal Ligocki. A sí döntőből elsőként Elias Ambuehi került ki, második PK Hunder majd a verseny harmadik helyezettje JF Houle.

A rövid díjkiosztó után kezdődött a talán legjobban várt Fridge fellépő, azaz Dub Fx. Az egykori utcazenész a jól megszokott közegét stadionra vagy esetünkben színpadra cserélte. A stílus és a hang ugyanaz maradt, ám számomra mindig az a függetlenség volt a legpozitívabb a zenéjében és abban, amit képviselt. Nem voltak multik, nem volt feszített tempó. A remek énekhanggal megáldott Benjamin Stanford és barátnője Soshana Sadia remek kis koncertet adtak, mégis érezhető volt, hogy valami megváltozott. A tömeg zsúfoltsága is csak rombolta az amúgy is megtépázott komfortérzetet. Percenként gázoltak át rajtunk a leglehetetlenebb helyzetekben. Az utcai ütemek után ismét a jól begyakorolt, megszokott vándorlás a Hősök tere mögött elhelyezkedő Party Arénába. Az este további részében tiszteletünket tettük még Adam Freeland-nél, de a tervekkel ellentétben nem láttuk a magyar párost, a Palotai & Sikztah Party Aréna záró show-ját, de úgy hiszem lesz még elég alkalmunk találkozni velük.

Kattints és nézz még több képet a 4. napról!

Szépen lassan elérkeztünk a fesztivál végéhez. A vasárnapot leginkább a rockosabb hangzást kedvelők favorizálták. A többi naptól eltérően vasárnap teljes egészében magyaroké volt a színpad. Teret kapott a Fish!, a Kowalsky meg a Vega, és a Tankcsapda. Ekkor a Party Aréna már nem fogad vendégeket és a rider-ek sem kápráztatnak el minket ugrásaikkal. Ellenben mégis nagyobb volt az érdeklődés, mint ahogy azt én, személy szerint vártam. A Kowalsky meg a Vega előadását például már egy tekintélyes tömeg élvezhette. Az egyedi hangzásvilág és a számok közötti kis bölcseletek az együttes nagy jellegzetességei lettek. Ez ezen a koncerten sem volt másképp. A könnyed hangzás és kellemes számok ellenére azonban a közönség végig csendesebb volt a vártnál, a fesztiválon megszokott party hangulat valahogy elkerülte ezt a koncertet. A tömeg vagy belefáradt az elmúlt három napba, vagy a következő együttest, a Tankcsapdát várták. A Fridge fesztiváltól búcsúzó Kowalsky meg a Vega példáját követve mi is lassan elhagytuk a süllyedő hajót. A mi fesztiválunknak itt vége. Az elmúlt napokban át és megfáztunk, ünnepeltünk majd józanodtunk, ugráltunk vagy csak szimplán bólogattunk, de mindvégig a lehetőségekhez mérten a lehető legjobban éreztük magunkat. Az átmulatott három hideg éjszaka után hatalmas csábítást jelent egy forró tea és egy kis elszigeteltség.

Ilyen volt hát a mi szemünkben az első budapesti téli fesztivál, a Fridge. A remek helyválasztás, dobhártyaszaggató hangcucc és neves fellépők a fesztivál hírnevét fogják öregbíteni. Azonban a számos pozitív tények mellett találtunk – nem sok keresés után – pár fájó negatívumot is. A még fesztiválokhoz képest is borsos ár, a mindenhol jelenlevő hatalmas sorok és a kis helyre zsúfolódott tömeg. De biztos vagyok benne, ha lesz jövőre – márpedig miért ne lenne – kiküszöbölik ezeket a csorbákat.