Az éjszakám a nappalod egy David Lynch-i Budapestre repít, tele különc figurával. Az egyetlen unalmas köztük maga a főhős, amihez ha hozzáadjuk a gyenge sztorit, csak egy energiaszegény változatát kapjuk az Isteni műszaknak.

Novák (Czukor Balázs) – mint száz másik filmhős, kezdve a Harcosok klubja narrátorától, az Álmatlanság nyomozóján és A gépész Trevor Reznikjén át a Visszajáró pénz művészéig – nem tud aludni. De ne kezdjünk el azon elmélkedni, miért van az álmatlanság ennyire felülreprezentálva a filmművészetben: Novák társaival ellentétben nem underground bunyóhelyeken veri el az alvásmegvonás által nyert extra óráit, se nem egy szupermarketben váltja pénzzé azokat, de még csak nyomozni se nyomoz semmi után. Mindössze céltalanul bolyong a budapesti utcákon, akár a VAN főhőse, de ahelyett, hogy a főváros valódi, romkocsmás arcát ismerné meg, egy lynchi Budapestre keveredik, mintha maga Twin Peaks költözött volna a Duna két oldalára. Fura helyek, még furább figurák – Novákot pedig pillanatok alatt beszippantja ez a (rém)álomszerű miliő, és nemsokára azon kapja magát, hogy pár őrült fazon egy moldáv rablásos melóba akarja belesodorni.

A közeg, amit a Dési András–Móray Gábor rendezőpáros felépít teljesen magával ragadó egyediségében, bizarrságában és humorában. Annyi kis ötlettel, nüansszal van feltöltve, hogy talán csak akkor vennénk észre minden geget, húsvéti tojást, ha kikockáznánk a filmet. Hasonlóan összetett és őrült világot az új Mad Maxben láthattunk legutoljára. Talán a film izgalmas tárgyi világáért, atmoszférikus helyszíneiért Pater Sparrow látványtervező is felel, aki legutóbb a szintén remek miliőjű The Duke of Burgundyban látta el ugyanezt a pozíciót. Ám a megalkotott világ mi sem lenne az azt belakó érdekesebbnél érdekesebb karakterek nélkül. Még a kis epizódszerepekben is érdekfeszítő alakok tűnnek fel – hát még a főbb mellékszereplők, akik közül különösen kiemelendő Anger Zsolt és Scherer Péter filmbéli figurája (mindkettő kenterbe veri a két színész megformált karakterét a jelenleg futó és igencsak középszerű Aranyéletben és a Válótársakban).

Az éjszakám a nappalod (Scherer Péter)
A film tehát mikroszinten több mint működik, a problémák makroszinten kezdődnek. Bár a sztori tele van zseniális kis ötletekkel (például főhősünk, amikor egy titkos éjszakai szórakozóhelyre téved, az egyik asztalnál egy csapat tízéves ül, mintha mi sem lenne természetesebb), a cselekmény maga zagyva, esetlen és – különösen a finálét tekintve – frusztráló. Ezeknek a gondoknak a gyökerénél leginkább a főhős áll: Az éjszakám ugyanis elköveti azt a fatális hibát, hogy míg a mellékkarakterek rendkívül színesek és szórakoztatóak, addig Novák, akivel azonosulnunk kéne, egy semmilyen, unalmas, teszetosza karakter.

A cikk folytatása ITT!