Rendezte: OLIVIER DAHAN
Szereplők: JEAN RENO
BENOÎT MAGIMEL, CHRISTOPHER LEE
CAMILLE NATTA, AUGUSTIN LEGRAND
SERGE RIABOUKINE
Forgalmazza: SPI International

Niemans érzése szerint az a férfi, akit az egyik Lorraine-i kolostorban befalazva találtak, nem egy szokványos áldozat. A körülötte található ezoterikus jelek és furcsa, szertartásszerű feláldozása mást sugallanak …
Egy templom tövében Reda, a fiatal rendőrkapitány egy Jézusra tökéletesen hasonlító félholt emberre bukkan. Eleinte csak azt hiszi megmentett egy életet, ám hamarosan ráeszmél, hogy ez az ügy kapcsolatban áll Niemanséval, aki az ő kiképzője volt a rendőriskolában.
A környéken a halálesetek száma megnövekszik. Minden esetben titokzatos, természetfeletti erővel rendelkező szerzetesek ölnek meg, látványos módon, ismeretlen embereket, majd nyomtalanul eltűnnek. Teljes homály övezi az ügyet mindaddig, míg Niemans és Reda fel nem fedezik azt, hogy mindegyik áldozat keresztneve és foglalkozása megegyezik az apostolokéval…
A vallástörténetek szakértőjének, Marienak segítségével próbálják meg leleplezni ezt az elképesztő összeesküvést. Kicsodák a félelmet keltő Apokalipszis Angyalai? Mi az összefüggés a Bibliában olvasható jóslatokkal? Miért érdeklődik annyira a hatalmas Heimmerich Von Garten a kolostor és annak földalatti járatai után ? Niemans és Reda elhatározták, hogy megválaszolják a kérdéseket, ám ehhez mélyen bele kell ásni magukat a századok óta rejtegetett titok belsejébe, amelyre valaki, úgy tűnik megállíthatatlanul sóvárog…

BESZÉLGETÉS
OLIVER DAHAN rendezővel

-Miként kapcsolódott be a munkába?
-Érdekelt a forgatókönyv. Eddig, négy, egymástól teljesen különböző filmemben, a gyermekkor és az elhagyatottság témakörét taglaltam. Késznek éreztem magamat mást csinálni. A LA VIE PROMISE c. filmem után úgy éreztem lezártam egy ciklust. Próbálok összefüggést teremteni, kapcsolatot fenntartani egyik filmemtől a másikig. Felajánlották számomra a Bíbor folyók 2. rendezését, és nekem kedvem volt egy olyan darabba bekapcsolódni, amelyiket nem én írtam és nem is én kezdeményeztem. Szintén inspirált, hogy egy mű második részéről volt szó. Egy filmet nemcsak története alapján vállalunk el. Biztosnak kell lennünk abban, hogy jól meg tudjuk rendezni.

-Érzett kihívást a feladatban?
-Tiszteletben kellett tartanom ezt a már létező filmbéli univerzumot, de úgy, hogy közben saját egyéni stílusommal is felruházzam. Bizonyos tényezők megmaradtak, viszont ugyanabban az atmoszférában, újabb szereplők, új ritmusban kapcsolódtak be a történetbe. Azonban ez nem korlátozott engem, épp ellenkezőleg. Sajátomnak érzem a filmet. A megkötések még inkább motiváltak. Érdekes volt az is, hogy egy olyan szereplőt kellett újra mozgásba hozni, akit sokan ismernek és szeretnek.

-Mi volt a véleménye a forgatókönyvről?
-Luc Besson forgatókönyve tartalmazott olyan jeleneteket, amelyekben egy rendező valóban meg tudja valósítani önmagát. Voltak benne eredeti elemek. Luc kutatásokat folytatott a Maginot-vonalról és Lotar-ról, melyek a történet két fontos mozgatórugóját képezik. Ilan Goldman és én azt szerettük volna, ha a film a Bíbor folyók lelkivilágát idézné, de mégis saját identitása lenne. Anélkül, hogy Luc-et cserbenhagytam volna, átírtam, újradolgoztam bizonyos képsorokat és párbeszédeket, azért, hogy hatásosabb legyen a cselekmény, mint bizonyos magyarázó jelenetek.

-Hogyan határozná meg a Bíbor folyók világát?
-Ez egy külön lelkiállapot, egy légkör. Kezdetben mindkét filmben, két rendőr folytat nyomozást látszólag két különböző ügyben, amelyek később összekapcsolódnak. Ezek mindig különös ügyek, melyek a fantázia határát súrolják. Ebben a filmben nagyobb teret kapnak az akciójelenetek és új elemként jelennek meg benne az ezoterikus dimenziók. Ez egy thriller.

-Miként zajlott a szereplőválogatás?
-Természetesen Jean Reno is részese volt a kalandnak. Ilan és én hamar döntöttünk, hogy Reda szerepét Benoit fogja alakítani. Én már dolgoztam vele együtt, a szerepre tökéletesen megfelelt, és kedvünk is volt a közös munkához. A női szerepet már nehezebb volt kiosztani. Sok színésznő, még a rutinosak is vállaltak próbaszereplést. Némelyikük minden bizonnyal szintén jó lett volna, de én megérzés alapján választottam Camille Nattát. Mindig hallgatok a megérzéseimre.

-Nagyon erős vizuális látásmód jellemzi filmjeit. Hogyan képzelte el ezt a filmet?
-Luc a cselekmények jó részét Lorraine-ben , a Maginot-vonalhoz kötötte. Ez káprázatos, látványos díszlet tele történelemmel. A légkör elég sötét, fojtogató, épp olyan, amilyen a film hangulatához illik. A többi díszlet kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a film világa kissé lehangolt, szomorkás legyen. Célom az volt, hogy a valós környezetet emelkedettebb, átszellemültebb képekben mutassam meg. Ez kissé úgy fest mintha egy fantazmagórikus, misztikus Lorainne jelenne meg a filmen. Gyakran forgattunk egyedi, különleges hegyszíneken, mint a Fort de Fermont kolostorban, melyre Auvergne-ben bukkantunk rá, és amelyiket szinte teljesen átformáltunk makettek segítségével. Az egyik érdekesebb üldözéses jelenet, szokványos házsoroktól indul a vonatsínek mentén, és egy hatalmas elhagyatott gyárnál ér véget. Mondhatjuk, hogy az útvonal a film szellemiségét ábrázolja. A normális életből folyamatosan csúszunk át a kies világba. A rendőrőrsön játszódó jeleneteket egy nagy Art Deco stílusú, majdnem romos épületben, a luxemburgi határ mentén rögzítettük. Ehhez a helyszínhez teljes harci díszben kellett kivonulnunk. Ezeket a helyszíneket nagy gondossággal kellett kiválasztani, hogy az általam elképzelt művészi felépítéssel összeegyeztethető legyen. A film légköre a megfelelő helyszínek és azok filmezésének módszeréből születik.

-Hogyan kezd hozzá egy ilyen film művészi vezetéséhez?
-Miután megismerem a történetet, a film univerzumának felépítése, a díszletek, hátterek kiválasztásával kezdődik, legyen az természetes vagy stúdióban felállított. Meghatározzuk a lámpák számát, színét típusát. Majd a szereplők ebbe a környezetben olvadnak bele. Jelen esetben kizártuk az okker árnyalatait, a föld színeket és néhány fajta zöldet, a meleg sárga, rozsda színeket, mert a régió bányászati övezet. A vallási szimbólumok mindenütt jelen vannak a filmben. Hogyan viszonyul ehhez a szemlélethez? Mindig szerettem a katolikus művészetet. Akár az építészetről, festészetről, vagy a középkortól a XVIII. századig terjedő ikonfestésről van szó, mindig kedveltem ezt a művészeti ágat. Ez hatással volt rám a díszletek kiválasztásánál. Pályámat egyébként nem filmes, hanem művészeti iskolával kezdtem. Öt évet az életemből szinte csak a festészetnek szenteltem. Ez egy természetes vonzódás, ami a kezdetektől fogva elkísér.

-Úgy tűnik a film minden alkotói stádiumában részt vett…
-A film egész egységet alkot. El sem tudom képzelni, hogyan lehetne másként – mint globális egységként – gondolni rá. A rendező egyfajta karmester, aki a saját elképzelés körül vezényel egy nagy csapatnak. Felelős a filmért. Engem minden érdekel! Számomra a rendezés éppúgy magába foglalja a kamera mozgását, mint a díszlet kiválasztását, vagy a színészek jó alakítását. Szóval a film mindegyik folyamatában részt vettem, az előkészületektől kezdve a zenéig, amihez egy darabot én magam komponáltam. Azért tértem át a mozi világába, mert vágytam a kommunikációra. A filmművészet egyszerre ad otthont többféle művészi jellegnek. Számomra ez a legkevésbé félrevezető médium.

-Miként folyt a színészekkel való közös munka?
-Én nem tartok próbát. Csináltunk egy összeolvasást Jeannal, Benoit-val és Camille-lal. Mindenki elmondta a véleményét és én azt figyelembe vettem. Ezek után rögtön maga a forgatás következett. Szándékosan egy éjszakai jelenettel kezdtünk, azzal amelyikben a magát Jézusnak képzelő ember felbukkan és meg próbál bemenekülni egy templomba. Ez az egy jelenet már önmagában is meghatározza a film ritmusát, hangulatát. Jó ötletnek bizonyult ezzel kezdeni a munkát.

-Mindig van határozott elképzelése az egyes jelenetekről?
-Storyboard nélkül dolgozom. Reggel mikor megérkezem, többször is átolvasom a jelenetet, amelyet forgatni fogunk, így a dolgok elrendeződnek a fejemben. Átgondolom, milyen díszletre lesz szükségünk, kb. fél órát elmélkedem, amíg a többiek készülődnek. Útbaigazítást adok a többieknek, kicsit átbeszéljük a dolgokat, és azután mindenki kiteljesedhet a munkában. Ha egy ötlet jobb, mint az enyém, akkor azt elfogadom. Gyorsan hozom meg a döntéseket, az ösztöneimre hallgatva, tudva, hogy az idő mindig sürget. És aztán belevágunk. Ebben a filmben a szereplők filmezésénél kedvem volt kipróbálni az alsó gépállást (a kamera felsvenkjét), amit eddig még soha nem alkalmaztam. Sok jelenet játszódik éjszaka vagy a földalatti folyosókon és gyakran a sötétben kellett dolgoznunk. Nagyon különleges élmény volt. Csak két jelenet volt storyboardon elkészítve, mert ezeket az utómunkák során, a vágásnál technikai eljárással kiegészítették, ezért a csapatnak tisztában kellett lennie az eseményekkel azért, hogy összhangban legyenek a későbbi pótlásokkal.

-Hogyan dolgozott együtt Jean Reno és Benoit Magimel?
-Az első perctől kezdve remekül! Ismerték már egymást. Megnyugtató olyan emberekkel forgatni, mint Jean Reno és Benoit. Sosincs előre kidolgozott rendezési tervem, de bármi legyen is az, amit kitalálok, tudom, hogy ők jól fogják eljátszani. Nem azonos módon filmezem a színészeimet, próbálok mindegyikük egyéniségének megfelelni. Szeretem filmezni a színészeket, azért amilyen a saját személyiségük, és nem azért amilyen karaktert játszanak.

-Milyen módon dolgozik például Jean Reno-val?
-Jean lenyűgözően precíz, hatékony, ám mértékletesen józanul játszik. A legapróbb kérésemet azonnal megjeleníti a játékában. Játékának titka a rájátszás, túlreagálás hiánya, ugyanis tudja, hogy a legcsekélyebb mozzanat is észrevehető. Teljes mértékben uralja szerepét, alig kell erőfeszítést tennie ahhoz, hogy az általa alakított szereplő életre kelljen.

-Mi a helyzet Benoit Magimel-lel?
-Első közös filmünk a DEJA MORT óta hat év telt el. Azóta finomított játéktechnikáján, és fejlődött fogékonysága. Örültem neki, hogy újra közösen dolgozhatunk. Vele más a helyzet, még így is, hogy játéka szintén visszafogott. Ebben a filmben voltak először akciójelenetei, ez egy másfajta megmérettetés, amely fizikai erőt igényel, éppúgy az edzések, mint a forgatás alkalmával. Színészi munkájának ezt a részét is nagyon komolyan vette.

-És Camille Natta?
-Ilyen nagyszabású filmben ez volt az első szerepe. Meg kellett találnia a helyét Jean és Benoit között, ami nem könnyű feladat, de minden simán ment. Mivel ő kevesebb gyakorlattal rendelkezik, rá kicsit jobban odafigyeltem.

-Milyen volt a hangulat a forgatás alatt?
-Nagyszerű! Tíz éve dolgozok ugyanazokkal az emberekkel. Nagyon jól ismerjük egymást. A színészeknek és a csapatnak köszönhetően rendkívüli élményt jelentett a forgatás. Ráadásul volt több különleges mellékszereplőnk is. Boldogság úgy rendezni, hogy olyan színészek vesznek körül, mint Christopher Lee vagy Johnny Hallyday.

-Meg tudja mondani milyen emléket őriz a filmmel kapcsolatosan?
-Minden tekintetben nagyon mély élmény volt. Hiába volt ez egy felkérés, nem írtak elő számomra semmit, és én épp annyira érzem magam e film alkotójának, mint korábbi, teljesen saját filmjeimnél. Még nem készítettem elég filmet ahhoz, hogy megunjam őket, de éppen ezért óvatosságból minden alkalommal más hangvételű filmet forgatok. Minden film megtanít valamire. Ez a film az akciójelenetekben való részvételt tett számomra lehetővé. Fantasztikus élmény volt!