Annyi információm volt erről a James Cameron filmről, hogy “hú, de látványos”, “hú, de drága”, “hú, de sokáig készült”. És a címe: Avatar. Az avatar szót a hinduizmus kapcsán – valamint online életünk figurájaként – ismerhettük meg. Nem másról van szó, mint egy halhatatlan lény reinkarnációjáról, mely testet öltve földre száll a halandó világba.

Az egyetlen külső helyszínnel sem bíró film, nálam túllőtt a célon. Számomra az 1996-os, gyönyörű képekkel dolgozó  Donald McAlpine által fényképezett és Baz Luhrmann rendezői székéből irányított Romeo and Juliet százszorta jobban elvarázsolja a szememet. 3D, meg foszforeszkáló fák, átlátszó plexi monitorok, lények, gépek, ezek nekem mit sem adnak hozzá egy emberi alkotás értékéhez. Jelen esetben alaposan súrolták a giccs határát, sőt talán több sebből jött is a vér. Viszont, ha nincs ez a látvány, ami elkápráztat, elringat és még a legrutinosabb LSD utazót is lenyűgözi, akkor bizony sokan fintorogva jöttek volna kis a moziból, a csillogó szemek helyett.

A történet ugyanis olyan egyszerű, mint egy faék. 2154-ben járunk, a Földön kívül. Bolygónk energiaforrásait kimerítettük, kénytelenek voltunk szétnézni a galaxisban más energiahordozók után. Meg is leltük a Pandora bolygón, ahol viszont katonáinknak megsemmisítő csapást kell mérniük az őslakosokra, hogy pont a falujuk alatt megtalálható ércet kinyerhessük. Persze a nézőben van még egy kis idealisztikus remény, amikor azt tapasztalja a cselekményszövés során, hogy a békés kommunikáció érdekében a tudósok létrehozták az avatarokat, amelyeket katonáik, tudósaik tudatával összekapcsoltak, és így igyekeznek célt érni. Persze közbejön az árja katona, aki mindenkit leigázna, most rögtön, egyetlen gombnyomással. Jó, hárommal.

De, ahogy már Hitchcock is a semmirekellőből csinált világmegmentő figurát, hát Cameron sem tett másképp. Jake-et, a szolgálatteljesítés közben lerokkant tengerészgyalogost felettesei kémkedni küldik a “vadak” közé, ám ahogy egyre jobban megismeri a veszélyekkel teli, mégis csodálatos, paradicsomi világot, nemcsak a törzsfőnök lányába lesz szerelmes, hanem a pandorai életformába is. Innen már tényleg mindenkinek a fantáziájára bízom a befejezést, nem kell erőlködni. A végkifejletig az összes klisét végignézhetjük: szerelem, csókok, feltámadók, segítők, csupasz kézzel legyőzött óriás gépek és természetesen a jó győzedelmeskedése.

Mivel a történet szüzséje szintén olyan egyszerű, mint amilyenre a prekoncepcióink szerint bíró amerikai szellem éppen elboldogul, ezért ebben sem lelhetünk intellektuális katarzist. Mivel sem a történet, sem a tanulság nem olyan horderejű, amilyenre egy érzékeny ízlésű moziba járó vágyódik, ezért okosan kellett felhasználni az a 300 millió dollárt (57,335,998,535 HUF), amit Cameron összeharácsolt, az elmúlt 15 év során. A rendező védjegye itt is megjelenik: élő szövet és fém, csak épp itt fordítva, nem a fémen van a hús, hanem a húson a gép, amely csupasz kézzel legyőzhető.

“Iparos munka, de abból a legjobb.” – ahogy egy félismerősöm elmésen megjegyezte a filmről kijőve. A látvány feledtetett mindent, de ez jórészt a digitális technikának köszönhető. A színészi játék sajnos alulmúl mindent. Sigourney Weaver úgy fut, mint egy néni. Egyáltalán nem “tökös”, hanem egy öregasszony, aki totál hiteltelen. Még ahhoz képest sem mozog elég keményen, hogy tudós és a nikotin függése akkora klisé, hogy legszívesebben soha többé nem gyújtanék rá. Főhősünket alakító Sam Worthington semmitmondó figura, akinek jól megdolgozták a felsőtestét, és a lábait hitelesen kinéző ernyedt, érzékek nélküli tárggyá varázsolták. Amennyi számítógépes varázslatot láttam a film során – csak azt – nem lennék meglepve, ha ezt úgy érték volna el, hogy az amúgy normális testalkattal rendelkező Jake-nek két csonton lógó húscafatot digitális trükkel varázsolták volna a törzse alá.

Lehet fanyalogni, mint mindig ezt a filmet azonban ugyanúgy látni kell, mint a Martixot – megjegyzem, már írják a látványos folytatást -, mert aki nem nézi meg, olyan tekintetek kereszttüzébe kerülhet, ami már-már kínos: “Micsoda?! Te nem láttad az Avatart???”