A Vaksötéttel Fede Alvarez bebizonyította, hogy még jobb horrort tud rendezni önálló történetből Sam Raimi keze alatt, mint a mester remekművének remake-elésével.

Noha már a Gonosz halott 2013-as újragondolása sem sikerült rosszul, a Vaksötét egyértelmű előrelépés a mindössze 38 éves rendező kibontakozó életművében. Új filmjének legnagyobb erénye a hagyománytisztelő újítás: használja a horror műfaji kliséit és toposzait, de okosan és kreatívan nyúl hozzájuk, hogy a végeredmény ne egy kiszámítható, hanem egy újabb és újabb meglepetéseket tartogató alkotás legyen.

Megvolt pedig a veszélye az egy mondatban leírható és ennyiben ki is fulladó történetnek, hiszen az, hogy három fiatal betör egy vak fickóhoz, aki aztán sorra öli őket, önmagában még nem tartogat túl sok izgalmat. Szerencsére azonban ebből az egyszerűségből és a fullasztóan szűkös terekből álló ház szinte teljesen egyedüli helyszínéből sikerült kihozni a maximumot. És a kamaradrámákkal ellentétben ez most kevésbé a színészek, sokkal inkább a forgatókönyv és a rendezés érdeme.

Nem arról van szó, hogy Money (Daniel Zovatto), Rocky (Jane Levy) és Alex (Dylan Minnette) nem hoznák szerepükhöz méltóan a horrorfilmek kötelező karaktereit – tenyérbemászó menőcsávó, mélyszegény életén és testvérén segíteni akaró lány és a tetteik miatt lelkiismeret-furdalással küzdő jófiú –, csak egyszerűen semmi extrát nem tudnak hozzátenni az erőskezű Alvarez iránymutatásaihoz. De még a vak háborús veteránt játszó Stephen Langra sem mondható, hogy elvinné a hátán az egész filmet, noha az ő karaktere jóval összetettebb a többinél: eleinte még simán elhisszük róla, hogy egy szerencsétlen és kissé magatehetetlen ember, az idő előrehaladtával azonban folyamatosan árnyalódik a róla alkotott képünk – míg a végén vaksötét nem lesz.

Ennek annyira nem is kellene meglepőnek lennie, hiszen már az előzetesben is szerepelt az a film elején elhangzó, dolgokat előrevetítő mondat, miszerint „attól, hogy vak, még nem lesz szent”, de akkora változásra azért mégsem számítanánk, amekkorán a házát védő férfi átesik. És mindezt úgy, hogy beiktatták ugyan a Vaksötétbe a vakság okozta többi érzékszerv felerősödésének ezerszer kihasznált jellemzőjét, mégsincs túlerőltetve a dolog: ellenlábasunk a látszólagos kiszolgáltatottságával együtt válik üldözöttből üldözővé.

A cikk folytatása ITT!