Bernáth Atom Tamás (Csokonai Vitéz Műhely, Ural Beat) aki többévtizedes, igen nemzetközi utazgatás után nemrég költözött vissza Budapestre, ezúttal egy több állomásból álló (nem biztos, hogy kör) utat szervez a Műcsarnokban. A március 31-i előadás valójában már a második megálló, a kalandok tavaly Júniusban Na'conxipanic címmel indultak, de gyorsul az iram, Április 20-án és Június 1-én újabb felszállók csatlakozhatnak.
A művész saját bevallása szerint ezúttal pozitív válogatást akart nyújtani dalaiból és videóiból, ami a közönségnek úgy tűnt, teljesen le is jött, és bár hangzottak el megtörődöttebb szövegek is, ezek súlyosságát oldotta a rövid videók jó értelemben vett "intim bája", így a társasutazás jellegű előadás során a "mély témák" ellenére fesztelen alaphangulat uralkodott, időnként bekiabáló haverokkal.
Folyamatos látnivalókat jelentett a színpadi történések számítógépen generált, hangokra reflektáló kivetítése Nagy Ágoston és Nagy Gergely kísérletezéseként, és Aston Merliht nyugodt akciófestészete, ami ugye, mint alaptevékenység (festés:) azért kapcsolódott Gulácsyhoz. A kép folyamatosan készült, lassan kibontakozott, végül a formák között megszilárdult egy Bernáth arc, szarv szerű, de bohócsipkára emlékeztető csavarodásokkal…
A dalok között vetített felvételek lényegében magánfilmek, hiszen nagyon személyesek, technikailag és a témák feldolgozását illetően is homevideó jellegűek. A változatos helyszínek között sűrűn felbukkant Japán, a padlófelmosások, a megilletődőtt mosolyok és a Bartókot ismerők Japánja, egy másik filmen néhány percre Francesca-Szonja álma közben vagy épp medúzán át homályosan vált láthatóvá ez a Bernáth -féle Na'Conxypan. A párhuzamok ellenére élesen kitűnt az Atom-program és az eredeti Gulácsy -féle életüzenet különbözősége is, ezt a tájat pipacsmezőn cápától menekülők meg el nem ugró békák népesítik be és szó sincs rizsporos parókáról. Meseország helyett a valós csodák világán utaztunk át, aminek örömét ideje lenne megtanulni, annál is inkább, mert Japán felett a Holdig semmi nem látszik az égen…