A díszlet egyetlen eleme a mindent kitöltő multifunkcionális karfiol, amely körül a masírozó szereplőket elnézve elég különös asszociációk robbannak be az ember agyába, pláne amikor visszatérő motívumként előkerülnek a karfiolparókás Arturo Ui-hívek, akik mintha csak a SpongyaBob-filmből intertextualizált átmosott agyú plankton-hívek lennének.
A Brecht-darab ‘főhőse’ itt már nem az „aktualitását vesztett” Hitler, hanem a chicagói gengszterfőnök: Arturo Ui.
Az alapszituáció akár még magyar vonatkozású is lehetne; Chicago korrupt városvezetésében kéz kezet mos, akárcsak Mikszáth Zsarátnokán.
Arturo Ui szerepében a parádés porondmester Kerekes Éva játszik marionettbábjaival; mindenhatóként égbe emelve, majd porba sújtva törékeny játékszereit.
A szereposztás egy cseppet talán meglepő lehet – Kerekes Éva Arturo Ui-ként -, ámbár az előadást elnézve, pár perc után nyilvánvalóvá válik, hogy a hisztérikus, hízelkedő manipulátor posztjára a női nem egy jeles képviselője sokkalta alkalmasabb, mint egy férfi.
A címben elhangzó utalás a végkimenetelre, vagyis hogy Arturo Ui felemelkedése feltartóztatható volna, finoman szólva félrevezető és a darab utóízét tekintve rendkívül hervasztó, mivel a megállítására tett kísérletek mind-mind sikertelenül járnak.
Természetesen a morális tartalom hangsúlyozása érdekében ez megbocsátható egy Brecht-dráma végkifejletének, már csak azért is, mert a mondanivaló talán még sohasem volt ennyire aktuális.
Hozzászólások