Az időjárás nem volt kegyes hozzánk szombaton, így vasárnapra, az esőnapra tették át a darabot, a balatonföldvári Kultkikötő színpadán. A teltház a csúsztatás ellenére is létrejött, és még így is két nappal a budapesti bemutató előtt tekinthettük meg a Thália Színház komédiáját.
Sam Bobrick és Julie Stein, Sheldon & Mrs. Levine című írása először levélregényként látott napvilágot, majd később színpadra gyúrták át. Zöldi Gergely fordítása zseniális és Znamenák István rendező is kihozott a darabból, amit csak lehetett, de valami azt duruzsolja bennem, hogy könyv formában, olvasás közben a kanapéra kuporodva talán többet adott volna a mű…
Anya és fia. Szerintük ég és föld, a néző számára azonban egyre inkább két tojás. Oda – vissza kergetik egymást. Doris úgy „segíti” a fiát, hogy elmarja mellőle feleségét, és másik államba üldözi szerető, féltő, túlzott gondoskodásával. Scheldon válaszként gyűlöl, és tiltakozik. Azt mondja, hogy soha – soha a közelébe se kerüljön, de amint anyja elhallgat, kétségbeesetten keresi és kéri a figyelmét újra.
Csak levelek jönnek – mennek, mégis nem csak a színpad két felének közelsége miatt tűnik úgy, hogy mindig egy karnyújtásnyira vannak egymástól. Kicsit beteg, kicsit sok, de valahol megnyugtató kötelék az övék.
Doris, ha szenved, akkor is tele van élettel. Megvilágosodik, újraházasodik, tv-show-t vezet, ha kedve tartja, vagy csak bingózik a lányokkal a klubban, és mély élvezettel mászik mások életébe.
Scheldon úgy tűnik, hogy főként anyja lehengerlő energiáit irigyelve határozza el, megkeresi igazi önmagát, és nem riad vissza attól, hogy Elvis- (hasonmás) vagy trágyalapátoló farmer legyen.
Nem könnyű kétszemélyes darabban szerepelni, az biztos. A színpadon másfél órán keresztül szinte végig játszik mindkét színész. A díszlet is csak jelképes, így kemény energiákat kell fektetni a figyelem lekötésébe és fenntartásába. A rossz szereplőválasztás ebben az esetben végzetes lehet, de Vári Évára szinte rászabták Mrs. Levine koktélruháját. Őszintén remélem, hogy csak mesterien játssza a hóbortos hárpiát, és a függöny után nem visz belőle haza egy darabkát sem.
A Nagy Ervin által megformált karakter nekem kevesebbet adott, de az összhang szerencsére megvolt a két színész között.
És ahogy nem könnyű kétszemélyes darabban játszani, úgy szintén nem könnyű a szabadtéri színház kivitelezése sem. Változó fényviszonyok, dühös szúnyograj, és egyre hűvösebb idő. A nézőt kárpótolja a természet mutatós oldala, de az előadás megszabott vonalába bezavar. A körülmények néha kacagtató kikacsintásokat eredményeztek, de szinte biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni az darabnak a menedéket adó zárt tér.
Bár a célközönség igen tág, egyeseknek jobban betalálhatnak a poénok. Nagy Ervin rajongó lányok, lepjétek meg az anyósotokat, és a pici fiát egy nyáresti színházlátogatással, ha meritek.
Két ajánlat is kerekedik így a végére. A Thália nyugalmában 21.-étől megtekinthető ez a családi levélpárbaj, a Balatonra látogatók meg mazsolázhatnak a Kultkikötő további programjaiból, ha kultúrára szomjaznak.