Szereplők:
Albert Brooks, John Carroll Lynch, Sheetal Sheth, John Tenney
Irta és rendezte: Albert Brooks

Albert Brooks munkanélküli filmszinészként tengeti mindennapjait, ahogy Otilde mondja: "várja a nagy szerepet", amely aztán be is köszönt hozzá a külügyminisztérium egyik tárgyalótermében, ahol felkérik, hogy utazzon Pakisztánba és Új-Delphibe, hogy kideritse, min nevetnek a muzulmánok. Minek után a kormány sikertelen projekteket halmozott egymásra ezen vallású emberek megértésével kapcsolatban, most egy egészen új eszközzel próbálnak közelebb kerülni a muszlimokhoz, a humorral. Albert feladata, hogy 1 hónap alatt az összeszedett információkból egy 500 oldalas jelentést irjon. Ez máris kihivás számára, mert igencsak elmaradottak ehhez szükséges képességei.
Indiába érkezve pedig megkezdődik a ballépések és félreértések sziszifuszi sorozata, amely a végére magának a két államnak: Indiának és Pakisztánnak évek óta tartó békepolitikáját is labilissá teszi. – Mindenki nagyon büszke rád drágám, még anyám is! – Jaj, a te anyád azt hiszi, hogy a muszlim egy anyag! – feleli a 'b' kategóriás szinész, aki frissen avanzsálódott kézigránáttá. Igy hangzik a film talán egyik legütősebb poénja, amelyekben nem bővelkedik, de azért élvezhető másfél órát tölthetünk el a moziban, különesebb mélységeket nem karcolva.
A kezdeti nehézségek után; ami a beilleszkedést, a mindennapi rutinok , a munka menetének kialakulását jelenti, végül is elindul – ha kissé döcögősen is a történet valódi fonala, amely során belekeveredhetünk a legszánalmasabb stand up comedytól az illegális határátlépésen keresztül a párkapcsolati tanácsadásig sok mindenen, aztán megszületik nagy nehezen a jelentés, a maga 14 oldalas végső terjedelmével.
A játékot tekintve Albert Brooks könnyedén alakitja mind a bájos pancsert, mind a tettrekész hazafit, egy – kettőre elhiszem neki, hogy amit mesél, az megtörtént, hiteles. Szembesit az idegen országban fellépő másság érzésével, és vázolja fel, hogy van ebben valami kedves esetlenség.
Jobb keze a fiatal, szépséges Sheetal Sheth, aki hivatalosan a jelentés megirásában segédkezik, de valójában ennél fontosabb szerepet tölt be: nem csupán vezényli a háttérből az eseményeket, de megtölti a csüggedt külföldieket derűvel, naiv, kicsit butácska mosolyát pedig jó érzés nézni a többiek ismert, kérges arca mellett.
A rendező, és egyben főszereplő felejthetõ alkotása nem csak arra kiváló példa, hogy hogyan járjuk be az egyik legszebb távol-keleti országot munka, és azon belül is filmforgatás cimszó alatt, hanem arra is, hogy milyen nehezemre esik egy közepes filmről érdekes záróakkordot irni.