A Twentieth Century-Fox Film mégis úgy gondolta, Scott Derricson rendezővel karöltve, hogy a mai technikával remek remeakjét tudja tálalni a nagyérdemű elé. Hát mihez képest?!

Az Amikor a Föld megáll, lapos, sekélyes és unalmas, nincsenek benne eget rengető fordulatok, teátrális bűnbocsánat, se végső konklúzió, és olyan szinten nincsen története, mint egy számvitel tankönyvnek.

1951-es változat

Az eredeti 51-es verzió történetét azért egy picit felturbózták. Például Will Smith kisfiával, miniatürizált fémsáskajárással, no és persze Bibliai áthallásokkal.
A történet szerint Földünk egyike azon kevés bolygónak, ahol az élet ilyen látványosan és nagy számban képes fennmaradni. Sajnos egyik lakója, a csúnya ember, ezt nem igazán érzi kincsnek. Ezért a bolygók szövetsége ellenőrt, majd egy végelszámolót küld a planétára. Ez a leszámoló nem más, mint Klaatu (Keanu Reeves), aki egy szilikonos gömbből mászik elő, és felnőttként születik ide, idegen tudattal, és annak minden kiváltságával. Célja az, hogy mindent elpusztítson, és újra teremtsen, az emberek nélkül. „Mert ha a Föld meghal, ti is meghaltok. Ha ti meghaltok, a Föld megmenekül.” Tehát nekünk úgyis mindegy címszóval. A film eleje egy szokványos mentsük meg a Földet a becsapódó valamitől – kezdetű, azaz összetrombitálják a fél tudóstársadalmat top secretben. Ennek örömére viszik el Helen Bensont (Jennifer Connelly) is a vacsora asztal és nevelt fia, Jakob mellől (Jaden Simith). Persze a titokzatos objektum Klaatuval a Cenral parkban száll le, egy gigantikus robot társaságában, aki hasonít a Fantasztikus négyes ezüst utazójára. Klaatu (hajaz a Kalelre) terveit a bűn randa kosztümkabátot viselő védelmi miniszternő próbálja kikémlelni, és megakadályozni, de nem sikerül neki. Ez részben Helen kedvességén, és Klaatu emberfeletti erején múlik. Klaatu meglóg, majd Helen segítségét kéri, aki érte is megy fiával és Honda márkájú gépjárművével. Először egy McDonald’s-ba mennek, ahol Klaatu találkozik egy hetven éve emberbőrben itt élő társával, aki leadta rólunk a drótot, hogy milyen gonoszak is vagyunk. Ámbár mégis maradna a nagy pusztulásban is, mert szeret minket, és megismerte a másik arcunkat. Helenék továbbállnak egy erdőbe, itt Keanu egy tóban aktivál egy újabb gömböt, ami magába szippantja a világ különböző tájain élő tücsköt-bogarat, madarakat, miegymást, és a gömbök elszállnak a magosba. Itt akkor Keanu Reevs ismét istenséget alakít, átlépdel a vízen! És mint a Bibliában, amikor Ábel a nagy hajóján befogadott minden állatból egy párt, és elhajózott, utána nyakába kapta a feketelevest. Özönvíz helyett a gigantikus robotból előrajzik billiónyi pusztító fémsáska. Mint apokalipszis rovarja. Egy reménye maradt a Földnek, hogy Helena meggyőzi Klaatut, hogy még jó útra térhetünk, és tényleg megváltozunk. Közben Jakob folyamatosan ki akarja nyírni, és fel is dobja őket, amikor Helen egy Nobel-díjas tudós barátjánál konzultáltat evolúcióból. Helent el is kapják, de megmondja a randa kosztümkabátos miniszternőnek, hogy ő az egyetlen esélyük. Lelke rajta. És itt, micsoda csavar! Jakob apjának sírjánál találkoznak, mert a srác fel akarja támasztatni a papáját Klaatuval. Persze nem sikerül, viszont Helennel összeborulnak és sírnak, ömlengenek egy sort. Erre Klaatu kijelenti, hogy most meglátta az ember másik arcát, és leállítja a sáskákat. Nagy nehezen. Élete árán. Végjátékban Jakob, a kis patrióta, azt mondja, hogy nem egy lény ment el, hanem egy ember. Rögtön csináltak is ezzel a felirattal négymillió falvédőt, biztos.

A látvány, a trükkök, a színek csodálatosak, a beállításoknak és a képeknek csillagos ötös. Minden apróság tökéletesen van látttva, érzelmi töltöttségük is kiváló, sejtelmesek, elgondolkodtatók. Az őszi levelek a temetőben, a gyógyszeres üvegek polcai is szemet gyönyörködtetőek, de hol a történet, az izgalom, a csavar?! Jaden Smith zseniális. Ez egy picit dob az sztorin. De sajnos az egész film olyan, mintha az Ötödik elem melankolikus változatát akarták volna megcsinálni. Ez sikerült is. Viszont élvezhetetlen.