Egy párbaj az ambíciózus politikus és a tévés újságíró, egy a tanárprofesszor és
tehetséges tanítvány, egy pedig az amerikai hadsereg két katonája és a
likvidálásukra érkező tálibok között zajlik. Két duellum esetében szavakkal, a
harmadikban golyókkal, bombákkal lődöznek egymásra. Hardver és szoftver. Vajon
hol nagyobb a tét? Az újságíró, az egyetemi hallgató és a katonaduó élete
döntése elé kerül, ki-ki a maga helyzetében. A „színdarab” három színe persze
reagál egymásra, egyre inkább összefonódik, majd a végkifejletnél egymásba ér.
Ki hogyan dönt, erről szól a film. Vagy miről is…?
A végefőcím elég stílusos,
abból jó kis filmet lehetett volna csinálni, de az előtte levő bő másfél órás
anyaggal már nehezebb mit kezdeni. A Gyávák és hősök (újfent „tiszteltetem” a
tahó magyar címadási gyakorlatot) az amreikai moralizáló belletrisztikának
tipikus, egyszerre didaktikusan szájbarágós valamint intellektualizálóan
rejtvényes példája. A cselekmény egy óra alatt zajlik, így az idő végig
főszerepet kap, hiszen fordulópontokról van szó. Egy óra a világ, eközben
„minden” eldől, de vajon mi lesz utána? Hol vannak a valós fordulópontok?
Vannak-e egyáltalán, vagy csak sodor mindenkit a tehetetlenség? Számít-e a nagy
egészben, hogy az egyén mit választ? Fontos-e az egyéni felelősségünk?
Körülbelül ilyen kérdések feltevése állhatott a rendező Redford alkotói
nekibuzdulásában.
Válaszokat természetesen nem nagyon kapunk, hiszen, mint
tudjuk, a „művész” feladata elsősorban a kérdezés, nem a megoldás. Egy válasz
azonban bizonyosan van, az is tipikusan amerikai: bár individuumok vagyunk, a
bajtársainkért mindig felelősséggel tartozunk.
Az amerikai bajtárs életét mindig
menteni kell, akár a saját életünk kockáztatása árán is, az ellenség élete
természetesen nem számít. Aki amerikai, az bajtárs, ezenkívül lehetnek még
szövetségesek is, az ellenség meg hadd pusztuljon. Ez a tanulság. Meg talán az,
hogy mindenkinek kötelessége ellátni a kötelességét, és ha ellátja, akkor vagy
ötöst kap a tanárától, vagy kockáztatja a karrierét, vagy lelövik a tálibok.
Tessék választani! (Az urnáknál is, még ha a politikusok hazugok, gonoszak,
ezért nem érdemelnek meg minket.) Hogy ez zavaros? Dehogyis!
A nagy sztárok
számára elvileg széleskörű játéklehetőséget nyújt a sok dialógus, mind a hárman
hozzák is a szokott formájukat. Ez úgy értendő, hogy Meryl Streep nagy színész,
Robert Redford elég jó, Tom Cruise pedig egy nagy ripacs. Most is.