Első nap
A Fishing on Orfű első napja csütörtökre esett, így ezen a napon voltak a legkevesebben, ami a Szigethez szokott fesztiválozóknak kifejezetten felüdülést jelentett. Délutáni programként a tó partján punk muzsikával, Prosectura koncerttel várták az érkezőket, majd a szünetben megrendezték a tó átugró versenyt. Első évben Rátgéber László megpróbálta átugrani a tavat, de nem sikerült neki. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy idén sem, viszont a verseny (és Varga Lívius konferálása) annál szórakoztatóbb volt, mert a vállalkozó kedvű versenyzők mókás ugrásokat mutattak be.
Harcsa Veronika fellépése kellemes volt, Péterfy Borié energikus, a Pál Utcai Fiúké kissé nosztalgikus, ám az est igazi fénypontja a tízéves 30Y jubileumi koncertje volt. Bevallom, én korábban nem nagyon ismertem Beck Zoliék zenéjét, de végül a nap legjobb élménye lett.
Egy rövid zápor után a fellépők sorát a Soerii & Poolek szürreális partyja zárta, akik minden alkalommal felfújható gumi figurákat és színes fénybotokat dobálnak a közönségbe. Kisebb harc árán nekünk is sikerült beszereznünk egy gumikalapácsot, ami igazán jól jött a másnapi strandolás közben.

Második nap
Péntekre megérkeztek az addig dolgozó fesztiválozók, így jócskán megnőtt a sor a mosdók előtt. Bár lehet, hogy  ez inkább a hajukat vasaló tinilányok miatt volt… Az idő szerencsére meleg és napos volt, ezért (más lehetőség híján) a legtöbben elindultak a tó felé fürdőzni. Ez remek lehetőség arra, hogy az ember megismerkedjen a kemping többi lakójával és az esti koncerten már egymásra köszönjenek. Az idillt talán csak az zavarta meg, hogy az esti esőzés hatására kiöntött a szennyvíz a tóparti útra. A Kispál és a Borz koncertjén kívül láthatóan a Csík zenekar fellépését várták a legtöbben. Ebben nyilván nagy szerepe volt Kiss Tibi és Lovasi András részvételének is, akik nem csak megtáncoltatták a közönséget, hanem meg is nevettették. Miután lement a nap eljött a -nyugodtan mondhatom- mindenki által várt pillanat: a Kispál és a Borz egyik utolsó koncertje. A vég tudatában egy kicsit többen jöttek el, mindenki egy kicsit jobban élvezte és nagyobb taps szólt a számok között, főleg miután Lovasi megjegyezte, hogy probléma van a gitárjával, de erre a kevés időre már nem vesz újat. Végül jó házigazdához méltón figyelmeztetett mindenkit, hogy piros viharjelzést adtak ki a területre, úgyhogy vigyázzunk magunkra. Ám ebből szerencsére semmi sem valósult meg…

Harmadik nap
Késő délelőttre kisütött a nap, irány a tó. Miközben Pestről jégesőről szóló hírek jönnek, Orfűn vörösre süttetjük magunkat a napon. Akinek még Lovasi és Kiss Tibi hiánya volt szombaton, az megkapta a kellő dózist. A Budapest Bár teljes csapattal érkezett a fesztiválra. Előadásuk sokkal kötetlenebb és barátságosabb volt, mint amikor színházban lépnek fel. Az énekesek sokat ugratták egymást, és őszintén imádták a lelkes közönséget, akiknek szívükben bomba volt. A mulatós hangulattól az őket követő Kistehén tért el sokban, de erről már az emberek szépen elkezdtek átsétálni a Quimbyre. Sajnos a fiúk nem nagyon tettek ki magukért, Lívius szinte teljesen átvette a frontember szerepét, később Tibi háttérbe vonulását sok rajongó nehezményezte. Egy fröccs vagy sör, és a Kiscsillag máris megadta a lehetőséget a tombolni vágyóknak. Igazi örömzenélés volt, Lovasi András láthatóan sokkal jobban élvezi már ezeket a fellépéseket, mint a Kispált. Ráadásul éppen aznap volt a negyvenharmadik születésnapja. A közönség elénekelte neki a Boldog születésnapot című dalt, majd néhány hostess lány megajándékozta. A fesztiváltól búcsúzóul mindenki teli torokból énekelte a Fishing on Orfű című slágert, ami ott a helyszínen teljesen más értelmet nyer, mint amikor valaki csak otthon hallgatja. Így végül az alternatív zene rajongói kielégültek, a hétköznapok okozta stressz elszállt, és másnap délelőtt villámgyorsan kiürült és elcsendesült a kemping.