Gondolatban és megvalósításban egyaránt merész, ambiciózus, és kifejezetten provokatív film, ami ugyanakkor inkább az emberre és nem a technológiára teszi a hangsúlyt. De a vérszegény és rossz tálalás következtében a közönség inkább éhkoppon marad.

Az utóbbi években meglepően fellendült a filmesek érdeklődése a világűr felfedezéséről szóló sci-fik iránt. Dunát persze nem lehet velük rekeszteni, de akár éves lebontásban is találhatunk kiemelkedő példákat. Gravitáció, Csillagok között, A marsi, Az első ember, sőt idén ősszel még Brad Pitt is áttör a sztratoszférán az Ad Astrával. Ami viszont az űrutazáson meg a lehengerlő vizuális effekteken kívül összeköti ezeket a filmeket, az a főszereplők személyes drámája, akik extrém szituációkon belül próbálnak elsősorban életben, másodsorban embernek maradni. A túlélés, az emberi kitartás szelleme olyan erős ezekben a filmekben, hogy még a legreménytelenebb szituációk is megoldódnak, hiszen fajunk képes átlépni azokat a határokat, melyek átléphetetlennek bizonyulnak.
A Csillagok határán (eredeti és kevésbé összezavaróbb nevén High Life) látszólag ezt a sormintát követné, viszont a tapasztaltabb filmrajongóknak elég egy apró pillantást vetni a stáblistára, hogy tudják, hogy ez nem így lesz. A rendezői székben ugyanis Claire Denis ül, aki az elmúlt három évtizedben a naturalisztikus és sokszor igencsak konfrontatív francia társadalmi drámák egyik legismertebb rendezőnője lett. A Szép munka és a 35 pohár rum alkotójától valószínűleg senki se várt ilyen látványosnak tűnő váltást, de Denis több mint egy évtizede dédelgette a projektet. Most is hű magához. A sci-fi ismert kellékei: az űrhajó, a végtelen, fagyos űr, a szkafanderek és zárt, steril terek számára csak egy újabb lehetőség, hogy az emberi természet milyenségéről elmélkedjen.

Mi tesz minket emberré? Ahogy élünk? Ahogy meghalunk? Ahogyan a társadalom elvárt normáihoz próbálunk illeszkedni?
Utóbbiak vajon hogy érvényesülnek egy zárt térben, mely ki van szakítva a Föld nevű bolygóról? Itt is lehet emberként élni, gyereket nemzeni, azt nevelni? Itt pedig persze bejön a szexualitás és a nemi szerepek dinamikája is, amit Denis szintén szeret keményen, nyersen, expliciten, néha egyenesen polgárpukkasztó módon ábrázolni. A kedves olvasó pedig jobb, ha felkészül, mert a Csillagok határán minden, csak nem közönségbarát.

Cikk folytatása ITT!