Jordan Hanzon, az Utah egyetem diákjaként a Pixar jóvoltából, készített egy verziót az Agymanókról – minden fejen belüli elemet kihagyva az eredeti filmből, mellyel lényegében mélyebb elgondolkodásra ösztönzi a nézőt, így a film élményét maradandóbbá téve.

Riley, a kislány, aki megszületik a filmben a szemünk előtt cseperedik fel kisiskolás korúig. Szüleivel a filmben különböző élményeken keresztül menve, szép emlékeket gyűjt és csodás gyermekkora tesz szert. Egyik legnagyobb élménye, amikor a jégmezőn belövi első gólját a hálóba, még egészen fiatalon, mellyel sikerül megtalálnia a Hoki iránt elkötelezett szenvedélyét. Az iskolai csapatban játszik, sikeres, rengeteg barátja van és meglepően mindig nagyon boldog.

Aztán egy nap megváltozik minden, mert szüleivel San Franciscóba költöznek, ahol új otthon, környezet és iskola várja. Az új helyen minden teljesen más, és szürkének látszik a szemében de lankadatlan jókedvével és humorával túllendül a költözés első fázisán. Az igazi bonyodalmak az első este kezdődnek, mikor nem alszik már a saját ágyában és megijed a ház mellett elsuhanó autó zajától.

Riley mindjárt az első iskolai napon pedig, elsírja magát a bemutatkozás során, mikor régi minnesotai otthonukról mesél a többieknek. Ezt követően az otthoni vacsoránál Riley szülei igyekeznek beszélgeti vele, érdeklődni iránta, de valahogy Riley zaklatott lelki állapota kissé megnehezíti a dolgot. Érzi, hogy elvesztett valamit, de nem tudja még megfogalmazni sem, hogy mi ez az érzés, mert eddig nem találkozott még vele. Nem tudja, hogy kezelni ezt az érzést ami szomorúság és a hiányérzet. Az iskolában nehezen talál barátokat, egyedül ebédel mert fél az új osztálytársai megismerésétől. Mikor a hoki sem megy neki, úgy dönt Riley, feladja az új helyet. Egy nap vesz egy buszjegyet mert el szándékozik hagyni a várost. Már a buszon utazik, mikor rádöbben, hogy nem szeretné a szerető szüleit elhagyni és haza megy. Hazaérve kiönti lelkét a szüleinek és elmondja, hogy hiányzik a régi otthona, a barátai és a régi hoki csapata és hogy haza szeretne menni. Ekkor jön a fordulat, amikor édesapja is elmondja, hogy hiányzik neki a régi minnesotai otthonuk az erdő, ahol régen kirándultak vagy a nagy kert és a tó, ahol régen játszottak.

A szülei nem akartak Rileyval arról beszélni, hogy mennyire hiányzik a régi minnesotai otthonuk, mert féltek, hogy nem túl érett felfogni, ami körülötte történik és nem akarták elrontani az új hely varázsát sem. Azzal nem számoltak, hogy elhagyni azt a helyet, ahol először váltak családdá, vagy ami végigkísérte Riley gyermekkora egy részét, a család minden egyes tagjában mély érzelmeket táplál. Még a kis Rileyban is. Riley azzal, hogy megosztotta szüleivel érzéseit, tudat alatt rádöbbent, hogy ez a legjobb amit tehetett, és ezért szált le buszról. Szülei is osztoznak Riley fájdalmában, ami eredménye képpen, azonos szintre emeli őket immár lelkiekben és meghitten bújnak össze az ajtóban. Szinte érezni a család összetartó szellemét, valamit Riley egy magasabb érzelmi fejlődési szintre lépését.
Elhagyni a múltat és továbblépni egy új helyen. Új embereket megismerni, mind, mind az érzelmi fejlődésünket szolgálja, amit mindenkinek saját tapasztalat útján kell megtanulnia.

Végül Riley elindult ezen az úton, ahol a családja közbenjárásával sikerül feldolgoznia a régi otthona után érzett hiányérzetét az új hoki csapatába vettet reményével és boldogságával.