Ezt a sokkoló és zavarba ejtő érzést a ,,városi” Szabi szabadabban tudja kezelni, mint a zártabb világban nevelkedő Áron. Minél jobban engednek az egymás iránt érzett testi vonzalomnak, a közösség annál jobban dobja ki magából a két fiút. A skarlát betű már rájuk van sütve. A kérdés az, hogy ki hogyan fog megbirkózni ezzel a szituációval? A helyzetet tovább bonyolítja Szabi egyik focista barátjának megérkezése, aki választás elé állítja a fiút.

Császi Ádám első filmjében olyan szemszögből mutatja be a magyar vidéki közösséget, amire eddig még nem volt példa. A történet ugyanis a Dél-Tiszántúlon, a Viharsarok vidékén játszódik. Angolul a kevésbé sajátos ,,Land of storms” címet kapta. Császi Ádám nem csak azzal borzolja a kedélyeket, hogy kendőzetlenül, de cseppet sem közönségesen tárja elénk a homoszexualitás felszínre törését. A vidéki emberek, és a belőlük fakadó agresszió ha nem is túl részletezve, de végig jelen van a filmben: az anya passzív-agresszív viszonyulása Áronhoz, a falu kirekesztő magatartása, valamint a helyi srácok testi fenyítései. Bár ezek a jelenetek nem túl gyakran fordulnak elő, mégis a film egészét végig kíséri a lappangó aggodalom, hogy mikor fognak az események igazán elfajulni.

Rév Marcellnek köszönhetően (akinek szintén ez az első nagyobb lélegzetvételű munkája) a képi világ csodálatos, minden egyes filmkocka tökéletesen megkomponált és szimbolikus. Ennek ellenére a film légköre meglehetősen nyomasztó: sehol egy félmosoly, sehol egy poén. A lepusztult ház üressége, a végtelen szántóföldek kietlensége görcsbe rántják a nézők gyomrait. A szereplőkből áradó magány és lelki tusakodás állandóan fojtogatnak. Ekkor érzékelhető a film egyik nagy hibája: a szereplőket nem ismerjük meg igazán, a környezetük, a múltjuk csak felületesen van ábrázolva. Nem tudunk se izgulni, se szurkolni értük. A szorongáson kívül nem váltanak ki egyéb érzelmet. Tehát a karakterek nem ,,élnek” teljesen. A szereplők alakításai is visszásak: amíg csak a testük beszél minden rendben van, de amint megszólalnak életidegenek lesznek. Mégis csak fiatalokról van szó, akik még az isten háta mögött sem beszélnek egymással elharapott félmondatokban.

Császi Ádám munkája hiánypótló a hazai filmgyártásban. Bár fő témája a homoszexualitás felszínre törése, ezen kívül még rengetek aktuális és komoly pszichológiai problémákat dolgoz fel, mint például a szexuális elfojtás és a kollektív bűntudat mechanizmusai. Így lesz Szabi és Áron kapcsolata szimbolikus: valakinek vállalnia kell a közösség bűneit. A kérdés már csak az: mennyire áll erre készen a magyar közönség?