Francis Ford Coppola klasszikusa, az Apokalipszis most új formában mutatkozik be és még 40 év elteltével is az egyik legütősebb, legelgondolkodtatóbb darab nem csupán a háborús műfajban, de az egyetemes filmművészetben is. Végső vágás kritika.

Az Apokalipszis most – a cím a hippimozgalom „Nirvana most” jelszavának kifordítása – A szarvasvadászt követően egyike volt azon első filmeknek, melyek kritikus hangnemet ütöttek meg Amerika a világ csendőrét játszó politikájával szemben. Coppola remekét olyan klasszikus háborús eposzok követték, mint Oliver Stone A szakasz és Stanley Kubrick Acéllövedék című darabja.
A film már születésének körülményeivel felhívta magára a figyelmet.
A fülöp-szigeteki forgatást tájfun, polgárháború, Martin Sheen szívrohama, Marlon Brando szélsőséges viselkedése és sok nem várt tényező nehezítette. Az elhúzódott munkálatokat egy még hosszabb utómunka követte, melynek eredményeként 1979-ben a nagyközönség is megtekinthette Coppola vérfagyasztó vízióját a vietnami konfliktusról. A stúdió nyomására ekkor egy 147 perces vágás született, melyet 2001-ben követett egy 195 perces Redux-változat. Coppola azonban ezzel a kópiával sem volt megelégedve, így a 40. évfordulóra elkészítette saját változatát, a 183 perces Végső vágást.

A rendező azonban nem csupán újravágta a filmet, hanem csapatával teljes körű felújítást is végzett, melynek során képkockánként színezték újra felvételeket és az eredeti szalagok alapján a hangot is újrakeverték. Az eredmény pedig Coppolát igazolja. Egyre gyakrabban hallhatjuk azt a vélekedést, miszerint a film igazi terepe a mozik vetítőterme és az Apokalipszis most ezt minden tekintetben igazolja. Bizony, legyen akármilyen menő házimozink, a széles vászon, a moziterem sötétsége és hangjának ereje semmivel sem pótolható, így az évtizedes klasszikusokért is érdemes ismét jegyet váltani.

Cikk folytatása ITT.