Unberto Eco:

A tegnap szigete

Egy idejétmúlt ország komikuma
Véletlenül került egymás mellé a két könyv, az egyikben (Lion Feuchtwanger: Goya)mesél a felvilágosodás korabeli, idejét múlt, néhol komikus Spanyolországról, a másikban (Unberto Eco: A tegnap szigete) egy misztikus szituációt ábrázol, egy fiatal hajótöröttről, aki szerelmesleveleket irogat egy elképzelt kisasszonynak egy talán nem is teljesen magányos hajón.

Véletlenül került egymás mellé a két könyv, az egyikben (Lion Feuchtwanger: Goya)mesél a felvilágosodás korabeli, idejét múlt, néhol komikus Spanyolországról, a másikban (Unberto Eco: A tegnap szigete) egy misztikus szituációt ábrázol, egy fiatal hajótöröttről, aki szerelmesleveleket irogat egy elképzelt kisasszonynak egy talán nem is teljesen magányos hajón. Eco nagy mesélő, mielőtt az epika fősodrába kerülnénk(hajótörés) elmeséli , hogy hogyan történtek a harcok a spanyolok ostromolta Calaes- nél, ahol maga is, az édesapja is részt vett. Az édesapa a harcokban a spanyolokat választja ellenfelekül, mint mondja: a jó neveltetés a legfontosabb, de hogy milyenek voltak ez idő tájt a spanyolok (grandezza), az Feuchtwanger előszavából bontakozik ki plasztikusan. "A tizennyolcadik század végére egész Nyugat-Európában kiirtották a középkort. De tovább folytatódott az Ibériai-félszigeten, amelyet három oldalról tenger vesz körül, a negyediken hegység. Évszázadokkal azelőtt a királyságnak és az egyháznak megbonthatatlan szövetséget kellett kötnie, hogy az arabokat kiűzzék a félszigetről. Győzelemre csak akkor volt reményük, ha a királyoknak és a papoknak sikerül Spanyolország népeit a legszigorúbb fegyelemmel összekovácsolni. Sikerült nekik. Egyesítették őket vad és áhítatos rajongásban, a trónért és az oltárért. És ez a keménység, ez az egység megmaradt. A tizennyolcadik század vége felé az ibériai hagyomány tragikusan és nevetségesen megmerevedett. Az ország legnagyobb költője már kétszáz évvel azelőtt a maradiság e sötét és groteszk akarásából merítette anyagát. Örökre érvényes jelképet teremtett annak a lovagságnak a történetéből, aki nem tud elszakadni a régi, lovagi, értelmetlenné vált szokásoktól, és rendkívül szeretetreméltó, megható és nevetséges hőse híres lett az egész földkerekségen. A spanyolok nevettek Don Quijotén, de nem mondtak le arról, hogy ragaszkodjanak a hagyományhoz. A félszigeten, a középkori lovagvilág tovább fennmaradt, mint bárhol Nyugat- Európában. Harci erények, eszeveszetten hősi gesztusok, Szűz Mária tiszteletéből fakadó, féktelen nőkultusz- Spanyolország eszményei ezek a tulajdonságok maradtak. A régóta értelmetlen lovagi tornák sem szűntek meg"

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Irodalom

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére