A kiállításnak otthont adó Szabadság tér igen szokatlan választás volt. Egy ilyen kényes témában érthető minél nagyobb tömegeket meg akarnak mozgatni, de nem biztos, hogy szerencsés egy ilyen volumenű helyen. A nagyobb közönségért beáldozták a kiállítás egyik legnagyobb sajátosságát, a hangulatát. A sok nyugati turista között – akik valószínűleg a kelet-európai helyzetből keveset vagy mit sem tapasztaltak – műanyagnak, és idegennek éreztem az amúgy majdhogynem tökéletesen kivitelezett koncepciót.

A kiállítás három fő részből áll. A mindennapi életet bemutató fotók, a konceptuális képek és a tradicionális festmények. Az egységek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, teljes képet alkotnak. Ahogy haladunk a részek között betekintést nyerünk a létminimum alatt tengődők életébe, a cigánysor vadságába, egymáshoz és életükhöz kapcsolódó viszonyukba. Témából fakadóan nehéz elfogultság nélkül objektívan beszélni róla egy ilyen előítéletekkel átitatott világban. Van benne nyíltan provokatív festmény, kellemes és szerethető életkép, vallásukból és mitológiájukból kiemelt pillanat, roma szimbolikát bemutató elem. Egyes alkotók azonban szembemennek a roma tradicionális művészettel. Képek pont a saját közegük műveletlenségére mutat rá, célozza meg azt. A magaskultúrából kimaradt etnikum pl.: Caravaggio Bacchusát játssza el. Kivételes ügyességű fotós-festő meglepő, de erőteljes ötlettel. Az ilyen bátor képek – és tettek – kellenek ahhoz, hogy nem csak mi de a romák is felismerjék ezt a fontos hiányosságot.

A kiállított képek talán azért hathatnak ilyen erősen, mert cigányokról készült cigányok által. A népcsoportok számára az egyik legfontosabb, hogy hogyan ítélik meg önmagukat, és környezetük őket. Helyet kap az iskolába kényszerített megszeppent kisfiú, és a bádogvárosban önfeledten játszó gyerekek. A népi tradíciókkal és folkkal átitatott kiállítás érdekes és hiánypótló, de csak akkor, ha erre a rövid időre el tudunk vonatkoztatni az esetleges atrocitásoktól keserű emlékektől.

Mint ahogy az előszóban felmerült, nem egy világmegváltó project, sőt lehet a kitűzött célt sem éri el, mégis fontos hisz ritkán tudunk más aspektusból szemlélődni. Egy olyan kultúráról beszélünk, ami itt él mellettünk, velünk. Ezek ellenére mégsem tudunk róla semmit. A kiállítás 2010. augusztus 19 – szeptember 2. között várja a látogatóit.