-A Liza a rókatündér című első filmednek van már saját honlapja. Itt többek között megnézhető a teaser is. Hol tart most a film? És hogyan jutottatok el idáig?
-Márciusban lesz öt éve, hogy az első treatmentet megírtam. Ezzel pályáztunk az MMKA-nál, és legnagyobb meglepetésemre kaptunk is pénzt a forgatókönyvre, később projekt fejlesztésre. Aztán amikor összeraktuk az anyagot, gondoltunk egy nagyot, és mivel koprodukcióban szerettük volna megvalósítani a filmet, elvittük külföldre is. Major István a film producere, a koproducer pedig Darvas Csanád. Vele indultunk útnak. Elsőként a Szarajevói Filmfesztivál CineLink nevű programjába válogattak be 2009-ben. Ide Kelet-Közép-Európából gyűjtenek nagyjátékfilmes projekteket. Itt ismerkedtünk meg a német koproducerrel, Roshanak Behesht Nedjaddal a Flying Moon nevű gyártó cégtől.
Már az előző években is voltam Szarajevói Filmfesztivál Talent-Campus programjában, ahol hihetetlen sokat tanulhattam. Például Jeremy Irons, Juliette Binoche, Steve Buscemi, Alexander Payne és Danis Tanović is tartott nekünk előadást.
Ezután a Holland Filmfesztivál koprodukciós fórumán vettünk részt Utrechtben, aztán jött Cannes és Róma 2010-ben. Cannes-i Atelieren ismerkedtünk meg a dán koproducerünkkel, Mogens Gladdal, az Angel Filmstől.
Idén ősszel beadtuk a Filmalaphoz a pályázatunkat. Itt a Divinyi Réka vezette forgatókönyv fejlesztő testület véleménye alapján módosítottunk még a forgatókönyvön Hegedűs Bálinttal, akivel kis híján négy éve dolgozunk együtt társíróként. Ez a tizenegyedik változat szerintem igazán jó, tömör lett. December végén megkaptuk a támogatást. Ha minden jól megy, nyáron elkezdjük a forgatást. A tervezett forgatási idő negyven nap.

-A honlapon egyetlen szereplőről, a főszerepet játszó Balsai Mónikáról olvashatunk csak. Kiket fogunk még látni a filmben? Túl vagytok már a castingon?
-Igen, nagyon sok szereplőnk megvan, egy-kettő hiányzik még. Molnár Piroska, Bede-Fazekas Szabolcs, Reviczky Gábor, Cserna Antal játszanak majd a filmben, hogy egy párat említsek. De szerepel benne Thomas Hwan koreai származású dán színész is, aki egy japán szereplőt formál majd meg. Viszont kellene még egy George Clooney-szerű amorózó, akit nem sikerült megtalálnunk, sem itthon, sem Németországban. Egy jóképű, sármos, és minden ízében gátlástalan, nőcsábász karaktert játszó színészre lenne szükségünk. Talán majd Dániában sikerül megtalálnunk.

-Mesélj egy kicsit a filmről! Hol, mikor játszódik, kik a szereplők, és mi ez a rókatündér dolog?
-A film egy alternatív múltban játszódik. Egy furcsa retro-világban. Nem tipikusan magyar környezetben. Ennek megteremtésében segítenek majd a külföldi helyszínek és a tárgyak, mivel nem csak Magyarországon forgatunk. A meseszerű, erős karakterek sem jellegzetesen a magyar filmekben megszokott szereplők. A színészi játékban a visszafogottabb skandináv vonalat szeretem leginkább. Nem lesznek üresjáratok, a sztori és a színészi játék viszi magával a nézőt. A történet alapját egy abszurd Pozsgai Zsolt dráma, a Liselotte és a május adta, amitől a forgatókönyvírás öt éve alatt eléggé eltávolodtunk. A rókatündér motívummal egy japán filmfesztiválon találkoztam, aminek az egyik helyszíne egy Nasu nevű városka volt, ahol a legenda szerint a kilencfarkú róka élt. A rókadémonok olyan lények, akik megbabonázzák, irányítják a férfiakat, aminek nem egyszer halál a vége.

-Kiknek szól a film?
-Ez egy felnőtteknek szóló mese, tizenhat éven felülieknek. Igazából ötven éves korig bárkinek ajánlanám. Azt szoktuk mondani, hogy ez egy tökéletes randi-film, mert eléggé érzelemdús, vicces, és a krimi-szál miatt a férfi nézőknek is izgalmas lehet. A történet egy párkapcsolati görbe tükör, ami sokat elmond a minket körülvevő világról, ezért igazából több szinten is szórakoztat, mint egy egyszerű vígjáték.

-Rengeteg, nagyon különböző típusú reklámfilmet rendeztél idáig. Hogy lesz valaki reklámfilmrendező?
-Azt úgy kell csinálni, hogy az ember először elvégzi a Közgázt, ahol állandóan filmklubokban lóg… Aztán friss diplomával kávét cipel forgatásokon, sokat dolgozik, aztán szabadúszó reklámfilm-producer lesz, aztán egyszer csak lehetőséget kap arra, hogy rendezzen egy kisköltségvetésű reklámot. Eleinte kisebb munkákat csinál, aztán egyre nagyobbakat. Ez az egész mondjuk, beletelik neki hét évbe, és ekkor 1999-et írunk. Azóta csak rendezek.

-Ha reklámot forgatsz, készen kapod az alapanyagot, vagy rád bízzák az egészet?
-Ez nagyon változó. Öt-hat éve több olyan reklámmal találkoztam, amiben igazán kreatívnak lehetett lenni. Sajnos a recesszió, a mostani helyzet nem kedvez az alkotói szabadságnak, a merészségnek. A megrendelők és az ügynökségek is biztosra akarnak menni. Kevés a bevállalós reklám. Hozzám ebben is a skandináv modell áll közel, a furcsa, bizarr, humoros reklámokat szeretem.

-Mi az, amit a reklámokból magaddal vittél a játékfilmekbe?
-Mindenképpen ad egy forgatási, technikai rutint, megismered és használhatod a legmodernebb felvételi technikákat, utómunka trükköket, megismered a szakmabelieket is. Ugyanazok a stábok dolgoznak a reklámokban, mint akik a játékfilmekben. Az ember magával viszi a reklámokkal keresett pénz egy részét is és elkölti a kisfilmjeire. Ugyanakkor úgy érzem, hogy egy csomó mindent el kell felejteni, amit a reklámokból tanul az ember. A kisjátékfilmben lehet igazán kísérletezni. Kevésbé stresszes, ezért a színészekkel való munka is felszabadultabb. És a szabadság nagyon fontos. Az megfizethetetlen.