A sötétség esztétikája

az útéli könyveesztétikafilmmad max

A sötétség esztétikája

2010. 07. 08. 00:00 - antropos.hu

A film az egyik legjobb eszköz arra, hogy felszínre hozza az emberiség vágyait, álmait és félelmeit. A mozgókép remekül visszatükrözi az aktuális kor, élethez és jövőhöz való viszonyát, vagyis objektíven ismerhetjük meg magunkat. Egy utópikus, kedves és igazságos világot vagy egy fanyar disztópiát képzelünk el, amiben az emberiség felemésztheti önmagát. A társadalmi problémák, a felesleges háborúk és az igazságtalanság a civilizációnk végét jelentheti. Napjaink jövője az utóbbi felé hajaz. Míg a Bibliában az özönvíz elöl hajóra menekülő kiválasztottak újra tudták kezdeni, addig a modernkor Noé bárkája, a nagyra becsült kultúránk könnyeden roppan össze a hullámok alatt.

A borús jövőre több film is felkészít minket. A mára már viccesen ható Mad Max sorozat, a méltatlanul elfeledett Farkasok ideje és a nemrég debütáltak: Az út és az Éli könyve. A poszt-apokaliptikus filmek sötét repertoárjából az utóbbi kettő tűnik a legérdekesebbnek. A pár hónap különbséggel megjelent filmek rengeteg formai és tartalmi jegyben hasonlítanak. A rendezők, John Hillcoat (Az út) és a Hughes testvérek (Éli könyve) nyomasztó majdhogynem monokróm meséi egy-egy kegyetlen fekete-fehér világot tárnak fel. Melyek inkább feketék. Mély feketék.

Mind a két filmben egy kataklizma által halálra ítélt világ nyer teret ahol a társadalmi önámítás mit sem ér. A mindent átszövő önzőség kibújik a civilizált ember által épített kulturális falakból. Értéktelenné válik a moralitás és az erkölcs. Így teremtik meg a napnyugati ember igazi rémálmát, a magára utaltságot. A civilizációs burok megrepedt, így már egymástól sem tarthatja távol a már szinte állattá korcsosult embereket. A két film fő motívuma a vándorlás. Az útban a túlélésért, míg az Éli könyvében egy magasztosabb célért, az újrakezdés eszményéért. Útjukat mindkét esetben tolvajok, banditák és/vagy kannibálok keresztezik. Ezekből a konfrontálódásokból fakad az a hatalmas mennyiségű és perfekt minőségű erőszak, ami egy mindent átszövő, mindenhol s mindenkor jelenlevő mozgató erő. Ezekkel az elemekkel festenek borzalmasan rideg és sajnos részben már ismerős világot. A filmekben az erőszakból és a kilátástalanságból a lehetséges feloldozás az önfeláldozó halál. Az egyetlen ellenpont ez, hogy azért mégis maradtak igaz emberi értékek.

Lassan felemészti a sokkból felállni képtelen emberiséget a saját embertelensége. Az él, aki erőszakosabb, aki vadabb. A fekete víziók megmutatják milyen, amikor ember embernek farkasává válik. Madách szavaival: „Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása”.