Maga a sztori könnyen érthető: adott egy lezser, de mindenre elszánt író, Mike
Enslin (John Cusack), aki paranormálisnak mondott jelenségekről rántja le a
leplet könyveiben, legyen szó hotelben ijesztgető szellemről, vagy ódon
temetőkben kóborló kísértetről. Mindehhez csupán egyetlen éjszakára van
szüksége. Népszerűsége azonban leáldozóban van, első, életrajzi ihletésű műve
után ezen írásai már nem annyira kelendőek. Ekkor köszönt be a szerencsés és a
thrillerektől megszokott fordulat, ami jelen esetben egy titokzatos üzenet egy
ismeretlen feladótól érkezett képeslapon, a new yorki Dolphin Hotel fotójával:
„Ne menj az 1408-as szobába!” Hősünk természetesen egyből kap az alkalmon, és
máris a luxusszálló igazgatójának (Samuel L. Jackson) irodájában találjuk
magunkat, ahol Mr. Olin óva inti az írót, hogy saját érdekében kerülje el azt a
lakosztályt.
Egy heves szócsata után azonban mégis győz a kíváncsiság és
kezdődhet a film. No meg a rettegés. És hogy mit is rejtenek az 1408-as falai?
Ahogy azt az igazgatótól megtudjuk, egy óránál tovább senki sem bírta még ott,
mert egy láthatatlan gonosz erő hatására valahogy mindenki vagy öngyilkos lett,
vagy „természetes” halállal halt meg, mondjuk szívroham végzett vele. Írónkat
persze még jobban felcsigázza, és kis diktafonjával nekilát a nyomozásnak.
Eleinte semmi jele félelmetesnek tűnő jelenségeknek, ám a nézőnek nem kell sokat
várnia, és máris izzadni kezd a tenyere. Hirtelen minden megváltozik, a fal
repedéseiből sikolyok hallhatók, a tengeren eltévedt hajót ábrázoló festményből
bezúdul a víz, mindenféle idegen alakok akarják megsemmisíteni kíváncsiskodó
hősünket, majd mint álom az álomban, exfeleségével randizik egy étteremben, vagy
épp elhunyt kislányát ölelgeti. Mikael Hafström svéd rendező mindezt olyan
kifinomultan oldotta meg, hogy az ember le sem tudja venni a szemét a vászonról.

Lépésről lépésre nehezedik a film, az utolsó percéig nem engedi elkalandozni
gondolatainkat. Az 1408 ékes bizonyítéka annak, hogy szinte egy helyszínnel és
persze két kiváló színésszel is lehet olyat alkotni, ami nagyot szól.

A
történetnek, sok hasonló kaliberű filmmel ellentétben, mélyebb mondanivalója is
van, mégpedig, hogy legyünk képesek szembe nézni saját félelmeinkkel, és
legyőzni azokat. Ha kell, menjünk el a szakadék széléig is. A rendezői munkán
kívül külön dicséretet érdemel Az angol betegért Oscar-díjat kapott Gabriel
Yared által komponált zene és az effektek is, hiszen ezzel alkot egészet az
1408. Igaz, – szerencsére – nem csöpög a vértől, de aki azt szeretné, hogy
ehelyett megfagyjon az ereiben, feltétlen kukkantson be a szobába.