Köztudott tény, hogy szívfájdalomra a legjobb gyógyír, ha ezerrel belevetjük magunkat a bulizásba, körülvesszük magunkat a barátnőinkkel és… visszamegyünk az egyetemre? Melissa McCarthy és A partiállat szerint pontosan erre van szükség – de vajon ez a moziközönségnek is elég?

Hány olyan történetet hallottunk már, hogy a férj nagy kapuzárási pánikokban beszerez egy szeretőt, elhagyja érte a feleségét, és a tetejébe még egy sportkocsit is vesz vagy kilöveti a fülét? Ez A partiállat című film premisszája is, amiben Melissa McCarthy alakítja az összetört szívű Deannát, akinek az élete – ahogyan maga a film is – rengeteg középkorú nővel rezonálhat.

A házasság kezdetén a feleség által bálványozott férj döntései az évek során „közös elhatározássá” szelídülnek, hogy aztán két évtizeddel később a nő ráeszméljen, hogy az „együtt meghozott döntések” értelmében nem tudta befejezni az egyetemet, és szülés után nem volt lehetősége vissza- vagy elmenni dolgozni – történt meg Deannával és nők százaival. Derült égből villámcsapásként éri a gyermekétől az egyetem utolsó évének első napján elbúcsúzó anyát férje bejelentése, miszerint válni akar – e konkrét eset ugyan leginkább csak az események láncolatát beindító katalizátor a filmben, azonban ki tudja, nem történt-e meg ugyanez a szituáció Deanna néhány sorstársával is.

Melissa McCarthy és férje, Ben Falcone filmje tehát pontosan azokra a mindenki számára ismert élethelyzetekre apellál, amelyek reményeik szerint megfelelő alapot ad a sztori girl power-irányú kibontakozásához. Így tehát film kevésbé a válás vagy a megcsalás feldolgozásáról szól,

sokkal inkább beszél McCarthy és Falcone forgatókönyve az anya-lánya kapcsolatról, a női barátságokról, illetve önmagunk újrafelfedezéséről.
Ezeket a viszonylag komolyabb témákat pedig igyekeznek humoros formában tálalni.

Bár maga az ötlet nem is lenne különösebben rossz, a kivitelezés során jutott némi porszem a gépezetbe. A partiállat már a harmadik közösen készített vígjátéka a párosnak (korábban a Tammyt és A főnököt gyártották ugyanebben a felállásban), viszont ez a film sem sikerült mérföldekkel jobbra az első két próbálkozásnál. A történet döcögősen indul, a poénok csak a játékidő második felétől kezdenek el ülni, és mivel sem Deanna összetört szíve, sem pedig a girl power nincs eléggé fókuszban, a sztori súlytalanná válik.

A cikk folytatása ITT!