„Már a címe is értelmetlen”. „Zseniális koncepció.” „Én ilyen házi pornót nem tennék közszemlére.” „Művészi akt.” „Szenzációhajhászat.” „Mély mondanivaló” „A kortárs zene új iránya.” „Idegesítő nyekergés”. „Már huszadszor nézem.” „Beletekertem, mert untam.” „Lerágott csont.” „Valami egészen új.” Ezeket a hozzászólásokat ugyanahhoz a videóhoz írták. A mi kisfilmünkhöz.
Talán ciki az önreklámozás. Mentségemre szóljon, hogy ezt az alkotást nem egyedül hoztam létre, hanem Krebsz Áronnal és Komor Zoltánnal. Mindkét nevet hallhattátok már. Krebszet divatfotói kapcsán, Komort bizarro fiction novellái által. Krebsz nem filmes, Komor nem zenész. Én pedig nem vagyok színésznő, sem zeneszerző. Ebben a videóban mindenki mást csinál, mint amihez igazán ért. Levon ez az értékéből? Az alternatív azért alternatív, amiért. A kísérleti meg azért kísérleti. Így születnek a meglepetések. És az új műfajok.
Az egyik videómegosztóról egy órán belül letiltották. Azért ennyire nem rossz – gondoltuk. A másikon az első nap átlépte az ezret. Vég nélkül jöttek a gratulációk. Azért ennyire nem jó – csodálkoztunk. Persze vannak rosszabbak, még hamisabbak, még elcsépeltebbek, még pucérabbak. Még amatőrebbek. Néha még díjakat is osztogatnak értük. Úgy látszik, amatőrnek lenni vagány. Ezért gyakran a profik is zöldfülűt játszanak. (Vagy csak nagyon be vannak szívva?) Néha az egyszerűnek ható művekből „letisztult” lesz, vagy „minimalista”. Vagy simán underground. A mainstream ellenében. Az a kőkemény igazság, hogy Hollywood egyre érdektelenebb. Túl tökéletes. Az emberek nem azok, így kerül Hollywood egyre távolabb nézőitől. Nem a többségtől, hanem azoktól, akik magukat szeretnék megkülönböztetni valahogy a többiektől. Akik nem akarnak egyek lenni a klónrobotok közül.
Akárki akármit mond, az alternatív virágzik. Akkor is, ha sorra zárják be telephelyeit. A fiatalok éhesek mindenre, ami más, ami nem szokványos. És aminél úgy érzik, ők is meg tudnák csinálni. Az idősebbekben pedig felrémlenek a 80-as évek… A zenekarok, akik nem feltétlenül zenélésben voltak jók. És akik nagyok voltak, de akkor még nem értették meg őket.
A művészet nem mérhető. Csak rangsorolják, pedig nem is rangsorolható. A műnek a befogadó a második alkotója. Ám ha nem fogadják be is él és virul. Mert megszületett és joga van lenni. Botránkoztatni, ahogy nektek botránkozni. Értelmezni és félreértelmezni. Ezt rátok bízom. Íme, az a bizonyos videó.