A Nemzeti Színház Hajóorrában kialakított emlékhelyen róhatják le kegyeletüket a péntek hajnalban elhunyt Törőcsik Mari tisztelői – közölte az intézmény.

Pénteken 17 és 21 óra között, a továbbiakban pedig a hét minden napján 10 és 21 óra között lehet felkeresni az emlékhelyet. Törőcsik Mari kedvence a sárga rózsa volt, ezzel a virággal emlékezhetnek rá – közölte a színház.
Az intézmény arra kéri a tiszteletüket tevőket, hogy a Nemzeti Színház Hajóorrát a Soroksári út felől kijelölt útvonalon közelítsék meg. A járványhelyzetre való tekintettel azt kérik, fokozottan ügyeljenek a megfelelő távolságtartásra. Ha lerótták kegyeletüket, a tömeg elkerülése érdekében a Duna felőli oldalon, a Nemzeti Színház parkolójának irányába lehet távozni – tartalmazza a közlemény.
Törőcsik Mari kérésére a temetést szűk családi körben tartják majd – közölték.
A Nemzeti Színház arról is tájékoztatott, hogy a művésznő lánya, Maár Teréz ezúton is szeretné megköszönni a Szombathelyi Markusovszky Kórház összes alkalmazottjának, valamint Sámóczi Marianna főorvosnak, hogy az elmúlt öt évben mindent megtettek Törőcsik Mari egészségéért.

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után érte a halál.
Jordán Tamás elmondta: ugyan ritkán játszott vele színpadon, első találkozásuk Törőcsik Marival a 25. Színházban 1976-ban történt, amikor Iglódi István rendezte Fejes Endre Cserepes Margit házassága című darabját, ebben a férjét játszotta.
Elmondta: amikor a Nemzeti Színház igazgatója volt, Törőcsik Mari a társulathoz tartozott. Egyik rendezésében, Csiky Gergely Buborékok című darabjában megkérte, hogy legyen a játékmester, ezt a próbafolyamatot együtt csinálták végig.
Mint mondta, igazán szorossá akkor vált a kapcsolatuk, amikor a Nemzeti Színházban már nem lépett színpadra és a Vas megyei Velemben élt, ahol régóta megvolt Maár Gyulával közös házuk. “Szombathelyen voltam színházigazgató és a két hely között kicsi a távolság, gyakran meglátogattam őt” – mondta, hozzátéve, hogy mindig kitalált valamit, szórakoztatta Törőcsik Marit, aki kapcsolatukról azt mondta: igazi barátság. Ezek a látogatások mindig tele voltak humorral, derűvel. Mindig feltöltődést, örömet jelentett számára, ha meglátogatta.
A Nemzeti Színházban a Lear királyban játszottak együtt, Törőcsik Mari a Bolond szerepét, ő pedig Gloucestert alakította.
Felidézte, hogy öt éve a szombathelyi Weöres Sándor Színházban egy kétszemélyes darabot olvastak fel együtt, nagy sikerrel. Szilárdi Bélának Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner fiktív találkozásáról szóló darabját olvasták fel, és a közönség ünnepelte Törőcsik Marit. Mint mindig, ha találkozott vele a közönség, ünneplés volt, amiből kiderült, rajonganak érte az emberek.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, Törőcsik Mari eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat színházban és a filmvásznon egyaránt – olvasható az NFI közleményében.
Az összegzés felidézi, hogy amikor megkérdezték Francois Mitterrand-t arról , hogy mi számára a film, az egykori francia államfő azt válaszolta, hogy “egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a film”.
Fábri Zoltán Édes Anna című filmje 1958-ban készült. A rendező Kosztolányi adaptációja katartikus erővel mutatja be az elnyomott és megalázott kisember végső lázadását Törőcsik Marival a címszerepben. A neorealista film 2015-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által válogatott 53 filmklasszikus közé is.
Maár Gyula Teketória című 1976-os filmje Koltai Lajos operatőr képeinek izzó intenzitása által mutatja meg a válása után kiüresedett, a világban helyét nem találó hősnő lelkének rezdüléséit az újrakezdésért folytatott küzdelemben. Ez a film Tőröcsik Mari végtelenül őszinte, érzékeny és aprólékos színészi játékának csodás példája – olvasható a közleményben.
A Szamárköhögés, Gárdos Péter 1986-os tabutörő filmje nem az 1956-os forradalom hőseiről szól, hanem azokról az esetlen, félős kispolgárokról, akik a lakásukban begubózva, a rádióra tapadva élték át a forradalom napjait. Gyermeki nézőpont mögé bújtatott 1956-os film, kesernyés humorral, három együtt élő generáció civódásaira koncentrálva Törőcsik Mari felejthetetlen mondataival.