Kilencedik gyermekként nem túl szerencsés egy amúgyis nyomorgó családba beleszületni. A gondot még tetőzi a rendszer, a betegség, az apa, az anya, az élő és halott testvérek, a barátok hiánya és az ellenségek. Egy kilencéves kisfiú meséli a családdal történteket, kilenc fejezeten keresztül, kilencedik gyerekként a tízből. Megváltásként várja ő is és család is, hogy a Nagyház végre felépüljön, addig a Kisházban nyomorognak tizenketten, ahol nincs víz, áram, szénnel fűtenek. A Nagyház elkészülte azonban nemcsak a jó irányába tereli a dolgokat. A napot rengeteg teával, étel nélkül kezdik. Ésapa az Állomásfőnökségen dolgozik, de emellett még számtalan vállalkozásban gondolkozik; olvasófüzéreket önt és fűzet fel a családdal, majd a költözéskor elkezdik a szentkép-festést is. Ésapa lefényképezi a családot, és egy anyát a gyermekével, amiket majd átfestve Szentcsaládként és a Mária a Kis Jézussal-ként árul az egyház a hívőknek. Mert Ésapa megfogalmazása szerint ki a jó keresztény? Hát az, aki megveszi az olvasókat és a szentképeket. Ésapa utálja a kommunistákat, a ház érdekében mégis lepaktál velük, Ésapa jó ember, mégis majdnem eladja az egyik testvért, Zoknist a család anyagai fellendülése érdekében. Ésapát nem érdekli honnan, de legyen pénz, Ésanyának még a családi pótlékot sem adja oda. Ésapa a családja érdekében dolgozik, mégis az ő érdekükkel törődik a legkevésbé. A nyomor szinte mindegyikükön megmutatkozik mind testileg, mind lelkileg. A kilencediknek a bal hüvelykujja csonka, az egyik lány csípőficamos, Tentés a wimes, mosóporos dobozban töltött időt viselte meg, mégis mind jó tud lenni valamiben. A kilencedik számolásban, Tentés a fociban, mások az éneklésben vagy a zenélésben, Pap pedig nagyon okos. Az már más kérdés, hogy mitől is nyomorodtak meg, az Apa abszurd követeléseitől és minden észérvet nélkülöző cselekedeteitől, vagy a szegénységtől és annak járulékos következményeitől. A kilencediket a kiszolgáltatottság néha már teljesen érzéketlenné teszi, nem érzi, ha a nagyobb fiúk megverik, nem látja, nem hallja mi történik körülötte, azt se tudja, miért veszi el a tanárnő táskájából a pénzt, és ugyan elkölti, de végül már elosztogatja a pénzből vásárolt csokit és cukrot. Hiába a ház, a villany, a víz és hiába örül neki, ez ténylegesen nem változtat semmin. A szagok, álmok, és hazugságok hálója tapasztja össze az életet, a bűn eltörlése pedig nem megy a padló folytonos súrolásával. "A tizes a kezemben, három halottat loptam ki Vera néni táskájából."