Kate McKinnon és Mila Kunis filmje, A kém, aki dobott engem egyszerre akar kémfilmparódia, road movie és buddy film lenni, miközben végre megtöri a manapság jellemző női remake-trendet, és egy eredeti, nőknek szóló sztorit mesél el.

A Kate McKinnon – aki világhírűvé tette a Yozsefváros című dalt – és Mila Kunis főszereplésével készült filmben ez utóbbi működik a legjobban, ugyanis nagyrészt tipikusan női problémákat tematizál, illetve csinál belőlük poént: Audrey-val például SMS-ben szakított a pasija, Morgannek pedig a farkáról küld képeket a tag, akivel előző este ismerkedett meg. Olyan sztereotípiákat is érint A kém, aki dobott engem, mint például, hogy egy nőnemű főnök csak elférfiasodva lehet hiteles – erre Gillian Anderson CIA-s vezető karakterével cáfolnak rá –, vagy hogy a lányoknak nem ajánlatos idegenekkel furgonok közelében tartózkodni, mert elrabolják őket – az ebből kialakuló félelmet viszont kicsit sem enyhítik, inkább ráerősítenek egy jól ütemezett geggel. A Morgant alakító Kate McKinnon – aki az amerikai Saturday Night Live egyik legviccesebb imprókirálynője – felelt A kém, aki dobott engem leghumorosabb jeleneteiért, ahol legtöbbször jól megfértek egymás mellett a feminista és az altesti poénok is.

Azonban sajnos a kelleténél gyakrabban esett meg, hogy Susanna Fogel első nagyjátékfilmjében nem ültek eléggé a viccek, a film – amelynek már a címe is egy Roger Moore-os Bond-részre utal – műfaja, tehát a kémfilmparódia pedig nem elég markáns. Az orosz bérgyilkos-tornászlányon (Ivanna Sakhno) kívül – aki a jellegzetesen túltolt, túlmisztifikált James Bond-gonoszokra emlékeztet – és egy-két gyengébb kiszóláson kívül semmi sem idézte meg a legendás 007-es filmeket.

A kém, aki dobott engem tehát nem ugorja meg a Kingsman: A titkos szolgálat által magasra tett mércét, ami az angol titkosügynök alakjának kifigurázását illeti.
A kémkedés és a műfaj megszokott toposzai – mint az árulás, kettősügynökök, politikai konspirációk – sem kellően hangsúlyosak, így a fókusz átbillen a buddy film zsánerére.

A buddy film két, személyiségben merőben különböző, általában azonos nemű barát kalandjait meséli el. Legjellemzőbb alműfaja a buddy cop film (mint például a Rendes fickók), de a kilencvenes években a Thelma és Louise megalapozta a női buddy és road movie hibiridjét – ez utóbbi trendbe igyekszik bekapcsolódni A kém, aki dobott engem is. A női barátságot ünneplő és hibátlanul reprezentáló jelenetek azonban sokszor megakasztják az akciójelenetek amúgy pörgős ritmusát. Ráadásul ezekkel kifejezetten nem finomkodnak: számos remek fegyverropogástól hangos jelenetet, vért, kitört nyakat és autósüldözést láthatunk rendszerint viccesen kifordítva magából.

A cikk folytatása ITT!