De ki is volt Schuller Imre. Egyrészt egy rendkívüli innovátor, aki a filmezés technikai eszköztárát gazdagította. Találmányai hamar eljuttak nyugatra, ahol az ötletet gyorsan lekoppintották és az általuk tömeggyártásban megjelentetett eszközök kerülőúton jutottak vissza az ország filmszakmájába. A teljesség igénye nélkül: neki köszönhetjük az első szinkronhagos felvételek készítésére alkalmas blimp kamerát (alkotóelemek: egy tejesköcsög és náhány méter megolvasztott ólomcső), akárcsak az első hordozható mini-kránt, az optikák elé szerelhető előlencsét, iletve az első „kétéltű” kamerát. Azonban életműve nem merült ki a puszta feltalálói tevékenységben.
Művész is volt, filmográfiájának egyedisége és zsenialitása megkérdőjelezhetetlen. Művei nem a hagyományos értelemben vett játékfilmek voltak, rendhagyó alkotások, melyeket a fényviszonyokkal, illetve a látvánnyal való kisérletező játék és a zenével történő szimbiózis jellemeznek. Legjelentősebb alkotásai a Requiem, az Átkelés a Granicuson és a Hajnali Imádság.
Az esemény szomorú apropója, hogy az esemény nem emlékestnek indult, hanem egy munkásság megünneplésének, a szervezésben maga a Mester is nem csekély részt vállalt. Váratlan, május 6.-án bekövetkező halálaazonban átszabta az est jellegét. Legjobb filmjeinek levetítése és Dénes Gábor szívhez szóló beszédje méltó volt a búcsúnak egy olyan embertől, aki amellett, hogy rengeteg fontos dolgott letett arra a bizonyos „közös asztalra, még rendkívüli személyiség, értékes ember volt.
Hozzászólások