A legnagyobbak bukják a legnagyobbat, szól a fáma. Lehetetlen nem egy ilyen ócska közhellyel kezdeni a hasonló témájú filmes írásokat. Amerikának – a gyengék védelmezőjének, a rosszak rettegett ellenfelének – és talán az egész modernkornak a legnagyobb szégyenfoltja az iraki háború. Paul Greengrass a Bourne filmek rendezője vette a vállára a nagyhatalmi tényfeltárást egy játékfilmben, dokumentarista eszközökkel.

A film központjában a Matt Damon által játszott Miller őrvezető áll. A sorozatos kudarcok a (nem létező) tömegpusztító fegyverek keresése közben megrengeti a bizalmát. A legjobb hírszerzők ennyit nem tévedhetnek. A háború kitörése óta Bagdad a világ legveszélyesebb helye. Egy ilyen közegben minden hiba végzetes lehet. Szépen lassan kikörvonalazódik egy Bourne szintű globális összeesküvés. A Magellán fedőnév alatt működő besúgó dezinformálja a sereget vagy ez is csak a terv része? A rendező munkássága több filmben súrolja a morális válság témáját. A katona parancsot szeg és kideríti az igazságot, vagy szemet huny és a hazugság-gépezet részévé válik. A magasztos hősök kora lejárt. Millert is megvezették és csak véletlenek során tudja leleplezni az igazságot.

Greengrass az információ visszatartás nagymestere. Témája biztosítja a nyílt állásfoglalást, ám elsőre mégsem üvölt le róla az, hanem finoman, apró jelzésekkel operál. Akármi történhet, akármikor és akárkivel. Nem lehetünk biztosak semmiben egészen a film végéig. Ám ez is csak hiteles képi világgal és izgalommal teremt meg ilyen fokú mélységet. A képvezetés leginkább kézi kamerás dokumentarista. Az így keletkezett személyes nézőpont még több feszültséget generál. Egyes megvalósítások hasonlítanak a Bombák Földjén című film felvételeihez. Az egész műben végig jelen van a vibráló feszültség, a szembenállás a felsőbb akarat ellen. A romokban élő bagdadiak és a zöld zónában fürdőző, koktélozó „felszabadítok” között gyönyörű kettősség húzódik.
A film önmagában érdekes és izgalmas, mint amilyennek egy ízig-vérig akció thrillernek lennie kell. De sajnos ezt már láttuk. Nem is egyszer. A Bourne filmek után már nem tartogat sok meglepetést. Ugyan azokkal a hatásmechanizmusokkal dolgozik, ugyanazon elv szerint. A történet átkerült Irakba és kapott egy adag valóság alapot. Amíg Bourne-ban az amnéziás szuperügynökkel, itt egy profi katonával állunk szemben. Megvannak a jó oldalon álló rossz fiúk, és a kételyek közt őrlődő főszereplő.

A Zöld zóna közérthetően teszi fel a kérdést, hogy kell-e ez a világnak? A modernkor keresztes háborújába önös érdekek politikai eszközeként elküldeni a saját fiainkat? Sajnos igen. Hazug tollvonásokkal egy nemzet életét megváltoztatni… a valóság szomorú meséje.