A sorozat az 1968-as Az élőholtak éjszakájával kezdődött, majd jött Az élőholtak hajnala – 1979, és a sokáig végsőnek tűnő A holtak nappala 1985-ben. Mindhárom film súlyos társadalomkritikát fogalmazott meg: Vietnam, fogyasztói társadalom, nukleáris fegyverek. Hál' Istennek, a friss darab – Holtak földje – sem nélkülözi ezt a tényezőt, és felsorakozik a negatív utópiákat elénk táró Romero filmekhez. Ám van egy fontos különbség, ami által mégis kilóg a sorból a mester e darabja, az pedig a látványos zombievolúció, vagyis az élőholtak szellemi fejlődésének megindulása. Mindeddig a zombik gyilkológépekhez hasonló, buta, öntudatlan, csak a hús iránt érdeklődő lények voltak, lásd a film elején még el lehetett vonni a figyelmüket holmi tűzijátékkal. Később viszont megcsillan az 'ész', éspedig egy fekete, autószerelő-külsejű zombi (Big Daddy – Eugene A. Clark) szemében és már nem használ semmiféle tűzijáték. Lássuk mi is az a zombievolúció: az egyén öntudatára ébred, rádöbben, hogy fennmaradásához nem csak a táplálékigényeinek a kielégítése szükséges, hanem például a területe megtartása. Ugyanis az élőholtak elszeparált területére járnak be a szomszédos nagyvárosból az erre specializálódott kommandósok, hogy feltöltsék az arisztokrácia étel-italkészleteit, miközben a nép odakint nyomorog. Milliók egyért… a recept nem változott, csak az idő telik.
A zombik céljának eléréséhez – Kaufman, a fő-főgonosz arisztokrata elintézése – a csoportra is szükség van, ezáltal megszületik a (zombi)csoportérdek. A következő fontos lépcső az eszközhasználat: gépfegyver, balta; avagy hogy marad porhanyós a hús. Majd átkelnek a folyón a városba – már a víztől sem félnek -, ami elválasztja őket az élőktől (lásd még Léthe). Fontos körülmény tehát, hogy itt nem a zombik jelentik a végső, legyőzendő ellenséget, a legfőbb rosszat; hanem a gazdag arisztokraták. Hiszen az élők se bántják már a zombikat, amikor azok céljukat elérve visszavonulnak a területükre – hagyják őket békében nyugodni. Ezzel felvetődik a kérdés, mi tehet egy élőt rosszabbá egy élőholtnál?
Romero válasza a hatalomvágy, pénzsóvárgás, indok nélküli gyilkosság, mások elnyomása a magunk javára. És miért? Hogy töménytelenül fogyasszunk mások kárára. A holtaknak kell feltámadni és megakadályozni, hogy az élők egymást eltaposva maradjanak fenn. Aki ezt az életvitelünk dicséretének veszi, az a következő Romero-filmnél nyugodtan maradjon otthon.