A Benedict Cumberbatch hangján gonoszkodó Grincs soha nem volt még ilyen kedves és szerethető. De szükség volt újabb bőrt lehúzni a karácsonytolvaj meséjéről?

Az Illumination Entertainment olyan sikeres ötletek után, mint az Énekelj!, A kis kedvencek titkos élete vagy a szintén Dr. Seuss feldolgozás Lorax után egy rengetegszer adaptált karácsonyi meséhez nyúlt, hogy átültesse a rá jellemző színpompás, varázslatosan kidolgozott és kreatív animációs képi világba, ahová igazán illik ez a történet. De hogy szuperál egy mogorva, szemétkedő, antiszociális lény, egy zöld bundás „Tunyacsáp” a cukiság földjén? Aki látta a Grut, az tudja, hogy működik ez a formula!

Kifalva télen olyan, mint egy óriási mézeskalácsváros fehér cukormázzal leöntve, az égősorok pedig mintha fényes gumicukorfüzérek lennének. Jancsi és Juliska boszorkánya odalenne a kik építészeti stílusáért, de fent a hegyen él egy utálatos, zsémbes, szőrös zöld rém, aki nem kér eme idilli bájból, hanem csak utálkozik a barlangja mélyén. Polgármesteri utasításra háromszoros díszítésbe kezdenek a vidám lények, hogy még nagyobb lehessen a karácsonyuk, amivel teljesen kiverik szerencsétlen Grincsnél a biztosítékot, aki már amúgy is a háta közepére kívánta a karácsonyi láztól begőzölt, dalolászó kiket. Álnok tervet eszel ki, és hű kutyaszolgálója, Max segítségével neki is fog az ünnep tönkretételéhez.

Felnőtt fejjel teljesen érthető a Grincs tömegutálata, ami a karácsonyi szezonban felfokozódik a nagy nyüzsgés miatt. Még irritálóbbá teszi az egészet a ragyogó, villogó, csilingelő giccshalmaz, ami nemcsak a boltokból ömlik rá, de az összes ház és utca úgy néz ki, mint valami kaotikus lámpa és dekorbolt túltolt kirakata. Míg az eredeti Grincsnél szívének apró méretével magyarázták zsigeri gyűlöletét, és Jim Carrey-ék egy szerelmi bánattal, itt gyerekkori traumára helyezték az indítékait. Pedig ha belegondolunk, miért kellenének régi indítékok neki?

Komolyan, ki ne forralna aljas bosszút, ha egy agresszív karácsonyi kórus megkergetné a városban?
Valljuk be, mindenkiben ott lakozik egy kicsi — vagy nagyobbacska — Grincs, és legszívesebben megszabadulnánk az egész túlértékelt hajcihőtől.

Yarrow Cheney rendező már bizonyított ennél az animációs stúdiónál. A szereposztásra sem lehet panasz, Benedict Cumberbatch ismét igazolta, hogy tökéletesen tudja utánozni az amerikai akcentust, remek választás volt az undok szőrmók szerepére, ha a szimpatikusabbá tétele volt a cél. Pharrell Williams nemcsak narrátorként jeleskedett, még egy betétdal erejéig is közreműködött. Ami nélkül nem lehet igazán karácsonyi egy film, az Danny Elfman varázslattal teli muzsikája.

Rengeteg elrejtett easter eggel tisztelegnek Dr. Seuss eredeti mesekönyve, az 1966-os rajzfilm, a How the Grinch Stole Christmas!, és a 2000-es Jim Carrey főszereplésével készült élőszereplős változat előtt is. Utóbbiból vették át a Grincs szuperkütyüinek az ötletét, amelyek most még kreatívabbak és őrültebbek: a főhős drónszerűségen deríti fel a várost, rugós lábakon ugrál a háztetőkön és gombnyomásra bezsákmányolja a karácsonyfákat és ajándékokat. Egyébként az eredeti zsémbeskedő lény nem használt semmilyen masinát galád tervéhez, közelebb volt egy gonosz manóhoz, mint a Gru-féle gonosz zsenihez. Az Illumination alkotóinak hála Max gyakorlatilag A kis kedvencek titkos életéből lett adaptálva. Itt is nagyobb szerep jutott Cindy Lou-nak, mint a 2000-es verzióban, de szerencsére nem ő került a középpontba túl tömény cukiságával. Több időt töltünk a pocakos mizantróppal, aki élcelődő stílusával a felnőtteknek kedvez, de a kutya miatt addig se unatkozhatnak a gyerekek.

Csomó újdonsággal, izgalmas szereplőkkel gazdagították — kiemelnék egy üvöltő kecskét és egy dagadt rénszarvast — és enyhe aktualitással is megtöltötték a történetet.

Egy hatalmas „probléma” van az új Grinccsel: túl kedves.

A cikk folytatása ITT!