A Csemeték zenéje

alienkönyvyvonne navarro

Aliens Rekviem

2010. 01. 25. 00:00 - antropos.hu

Eladási statisztikák ugyan nem állnak rendelkezésünkre, mégis a könyvesbolti polcon levő könyvek puszta számából már következtetni lehet rá, hogy az elmúlt évben újra reneszánszukat élik az Alien könyvek. A számos remek példány között (bár ez a "remek" jelző ponyva-színvonalra értendő, aki eddig Oscar Wilde-ot meg Hemingway-t olvasott, az valószínűleg másként vélekedne az Idegen irodalomról) akad egy két hajmeresztő is: íme egy példa, a Rekviem.

Az úr 2124. évében járunk. Az Emberi Nem már túl van az idegenekkel való találkozáson, a föld invázióján, a föld megtisztításán és az idegenek bolygója elleni sikeres keresztes hadjáraton. A világ cyberpunk archetípusra épül, nagyon kevés nagyon gazdag él nagyon luxus körülmények között, a többség pedig a dzsungel törvények által uralt utcák űzött vadja/vadásza. A cégek közötti háborúskodásban semmi sem szent.

Egy bizonyos Eddington nevezetű zeneszerző az idegenek hangjára és rikoltozására akar szimfóniát írni, ehhez persze először is egy lényre lesz szüksége. A balga ember azt hiszi, hogy képes irányítani…

Az Alien történetek eléggé egy kaptafára készülnek, de vannak közöttük eredeti, élvezetes művet (megemlíteném például Stephany Perry könyveit). Ez nem az. A rendkívül debil történeti alap még hagyján, bár az is megér egy misét. El tudom képzelni hová tud ez fokozódni: Egy őrült bábjátékos egy megkötözött Aliennel akarja feldobni a vasárnapi matinéját, egy őrült úszómester egy Aliennel próbálja jobb belátásra bírni azokat a rakoncátlan vendégeket, akik hanyagolják a hajhálót, stb…

A könyvben a fogalmazástól a történet logikáján át a dialógusokig minden borzasztó, ritkán találkozni ennyire rossz könyvvel. Lehet Alien könyveket olvasni, de semmiképpen ne a Rekviemet, mert károsabb az agysejtekre, mint az alkohol. A lényeg, hogy a kedves olvasó ne ez alapján ítélje el valaki a Alien-irodamat. Érdemesebb megvenni a Labirintust, vagy a Berserk-et.